Borrowed from German symmetrisch, from French symétrique.[1] With Latinate -ikus ending.
szimmetrikus (comparative szimmetrikusabb, superlative legszimmetrikusabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szimmetrikus | szimmetrikusak |
accusative | szimmetrikusat | szimmetrikusakat |
dative | szimmetrikusnak | szimmetrikusaknak |
instrumental | szimmetrikussal | szimmetrikusakkal |
causal-final | szimmetrikusért | szimmetrikusakért |
translative | szimmetrikussá | szimmetrikusakká |
terminative | szimmetrikusig | szimmetrikusakig |
essive-formal | szimmetrikusként | szimmetrikusakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szimmetrikusban | szimmetrikusakban |
superessive | szimmetrikuson | szimmetrikusakon |
adessive | szimmetrikusnál | szimmetrikusaknál |
illative | szimmetrikusba | szimmetrikusakba |
sublative | szimmetrikusra | szimmetrikusakra |
allative | szimmetrikushoz | szimmetrikusakhoz |
elative | szimmetrikusból | szimmetrikusakból |
delative | szimmetrikusról | szimmetrikusakról |
ablative | szimmetrikustól | szimmetrikusaktól |
non-attributive possessive - singular |
szimmetrikusé | szimmetrikusaké |
non-attributive possessive - plural |
szimmetrikuséi | szimmetrikusakéi |