From Medieval Latin simpla, the feminine form of simplus (“simple”).[1]
szimpla (comparative szimplább, superlative legszimplább)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szimpla | szimplák |
accusative | szimplát | szimplákat |
dative | szimplának | szimpláknak |
instrumental | szimplával | szimplákkal |
causal-final | szimpláért | szimplákért |
translative | szimplává | szimplákká |
terminative | szimpláig | szimplákig |
essive-formal | szimplaként | szimplákként |
essive-modal | — | — |
inessive | szimplában | szimplákban |
superessive | szimplán | szimplákon |
adessive | szimplánál | szimpláknál |
illative | szimplába | szimplákba |
sublative | szimplára | szimplákra |
allative | szimplához | szimplákhoz |
elative | szimplából | szimplákból |
delative | szimpláról | szimplákról |
ablative | szimplától | szimpláktól |
non-attributive possessive - singular |
szimpláé | szimpláké |
non-attributive possessive - plural |
szimpláéi | szimplákéi |