From the obsolete szorog (“to hurry”) + -alom (noun-forming suffix).[1]
szorgalom (usually uncountable, plural szorgalmak)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szorgalom | szorgalmak |
accusative | szorgalmat | szorgalmakat |
dative | szorgalomnak | szorgalmaknak |
instrumental | szorgalommal | szorgalmakkal |
causal-final | szorgalomért | szorgalmakért |
translative | szorgalommá | szorgalmakká |
terminative | szorgalomig | szorgalmakig |
essive-formal | szorgalomként | szorgalmakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szorgalomban | szorgalmakban |
superessive | szorgalmon | szorgalmakon |
adessive | szorgalomnál | szorgalmaknál |
illative | szorgalomba | szorgalmakba |
sublative | szorgalomra | szorgalmakra |
allative | szorgalomhoz | szorgalmakhoz |
elative | szorgalomból | szorgalmakból |
delative | szorgalomról | szorgalmakról |
ablative | szorgalomtól | szorgalmaktól |
non-attributive possessive - singular |
szorgalomé | szorgalmaké |
non-attributive possessive - plural |
szorgaloméi | szorgalmakéi |
Possessive forms of szorgalom | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szorgalmam | szorgalmaim |
2nd person sing. | szorgalmad | szorgalmaid |
3rd person sing. | szorgalma | szorgalmai |
1st person plural | szorgalmunk | szorgalmaink |
2nd person plural | szorgalmatok | szorgalmaitok |
3rd person plural | szorgalmuk | szorgalmaik |