Back-formation from szuflál, possibly from French souffler or Romanian sufla, ultimately from Latin sufflāre (“to blow, puff up, inflate”).[1][2]
szufla (plural szuflák)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szufla | szuflák |
accusative | szuflát | szuflákat |
dative | szuflának | szufláknak |
instrumental | szuflával | szuflákkal |
causal-final | szufláért | szuflákért |
translative | szuflává | szuflákká |
terminative | szufláig | szuflákig |
essive-formal | szuflaként | szuflákként |
essive-modal | — | — |
inessive | szuflában | szuflákban |
superessive | szuflán | szuflákon |
adessive | szuflánál | szufláknál |
illative | szuflába | szuflákba |
sublative | szuflára | szuflákra |
allative | szuflához | szuflákhoz |
elative | szuflából | szuflákból |
delative | szufláról | szuflákról |
ablative | szuflától | szufláktól |
non-attributive possessive - singular |
szufláé | szufláké |
non-attributive possessive - plural |
szufláéi | szuflákéi |
Possessive forms of szufla | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szuflám | szufláim |
2nd person sing. | szuflád | szufláid |
3rd person sing. | szuflája | szuflái |
1st person plural | szuflánk | szufláink |
2nd person plural | szuflátok | szufláitok |
3rd person plural | szuflájuk | szufláik |
Borrowed from German Schaufel.
szufla f (diminutive szufelka)
szufla