tör (“to break”) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
törékeny (comparative törékenyebb, superlative legtörékenyebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | törékeny | törékenyek |
| accusative | törékenyt | törékenyeket |
| dative | törékenynek | törékenyeknek |
| instrumental | törékennyel | törékenyekkel |
| causal-final | törékenyért | törékenyekért |
| translative | törékennyé | törékenyekké |
| terminative | törékenyig | törékenyekig |
| essive-formal | törékenyként | törékenyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | törékenyben | törékenyekben |
| superessive | törékenyen | törékenyeken |
| adessive | törékenynél | törékenyeknél |
| illative | törékenybe | törékenyekbe |
| sublative | törékenyre | törékenyekre |
| allative | törékenyhez | törékenyekhez |
| elative | törékenyből | törékenyekből |
| delative | törékenyről | törékenyekről |
| ablative | törékenytől | törékenyektől |
| non-attributive possessive - singular |
törékenyé | törékenyeké |
| non-attributive possessive - plural |
törékenyéi | törékenyekéi |