törött

Hungarian

tört (also in the algebraic sense as “fractional” and some abstract senses, e.g. “poor ” or “off ”, and also from the transitive verb tör)

törik (“to break”, intransitive, “to get broken”) +‎ -ött (past-tense and past-participle suffix)

törött

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

törött

törött (not generally comparable, comparative töröttebb, superlative legtöröttebb)

(of bone or an object) broken, fractured
Synonym: eltört

törött tányér ― broken plate
ground
Synonyms: darált, őrölt

törött bors ― ground pepper

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	törött	töröttek
accusative	töröttet	törötteket
dative	töröttnek	törötteknek
instrumental	töröttel	töröttekkel
causal-final	töröttért	töröttekért
translative	törötté	töröttekké
terminative	töröttig	töröttekig
essive-formal	töröttként	töröttekként
essive-modal	—	—
inessive	töröttben	töröttekben
superessive	töröttön	törötteken
adessive	töröttnél	törötteknél
illative	töröttbe	töröttekbe
sublative	töröttre	töröttekre
allative	törötthöz	töröttekhez
elative	töröttből	töröttekből
delative	töröttről	töröttekről
ablative	töröttől	töröttektől
non-attributive possessive - singular	törötté	törötteké
non-attributive possessive - plural	töröttéi	töröttekéi