tör (“to break”) + -etlen (“un-”)
töretlen (comparative töretlenebb, superlative legtöretlenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | töretlen | töretlenek |
| accusative | töretlent | töretleneket |
| dative | töretlennek | töretleneknek |
| instrumental | töretlennel | töretlenekkel |
| causal-final | töretlenért | töretlenekért |
| translative | töretlenné | töretlenekké |
| terminative | töretlenig | töretlenekig |
| essive-formal | töretlenként | töretlenekként |
| essive-modal | töretlenül | — |
| inessive | töretlenben | töretlenekben |
| superessive | töretlenen | töretleneken |
| adessive | töretlennél | töretleneknél |
| illative | töretlenbe | töretlenekbe |
| sublative | töretlenre | töretlenekre |
| allative | töretlenhez | töretlenekhez |
| elative | töretlenből | töretlenekből |
| delative | töretlenről | töretlenekről |
| ablative | töretlentől | töretlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
töretlené | töretleneké |
| non-attributive possessive - plural |
töretlenéi | töretlenekéi |