történelem

Hello, you have come here looking for the meaning of the word történelem. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word történelem, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say történelem in singular and plural. Everything you need to know about the word történelem you have here. The definition of the word történelem will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition oftörténelem, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.

Hungarian

Etymology

történik (to happen, to occur) +‎ -elem (noun-forming suffix), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. First attested in 1842.[1]

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: tör‧té‧ne‧lem

Noun

történelem (plural történelmek)

  1. history (aggregate of past events)
    • 2003, Sándor Szakály, “20. századi történelmünk személyiségei – és megítélésük a történelmünkben”, in Korunk, volume 14, number 12:
      A történelmet a személyiségek alakítják, és a történelem „termeli ki” a személyiségeket, hogy azután egyben ítéletet is alkosson, mondjon róluk. Az ítéletet alkotó azonban igazán nem is a történelem, hanem a kortársak, illetve az utókor.
      (please add an English translation of this quotation)
    A történelem ismétli önmagát. — History repeats itself.
  2. writing of history, historiography
    • 1892, Mór Jókai, chapter 22, in Rákóczy fia:
      Rákóczy György vagy. Fia Rákóczy Ferenc fejedelemnek. De nem annak a Bécs városi koldusok királyának, aki e fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország nagyfejedelme volt; aki a nevét a történelem legfényesebb lapjaira írta fel.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 2003, Hans Bergel with Zoltán Hajdú-Farkas, “Egy meghasonlás természetrajzához”, in Korunk, volume 14, number 10:
      Dietrich von Choltitz később bekerült a történelembe, mert amikor 1944 őszén Hitler kiadta őrült parancsát, hogy égessék fel Párizst, ő, a párizsi Wehrmacht főparancsnokaként, életét kockáztatva megparancsolta katonáinak, hogy kíméljék meg a francia fővárost.
      (please add an English translation of this quotation)
  3. history (branch of knowledge that studies the past)
    • 2004, Sándor József Sztáncsuj, “A múlt színeváltozásai”, in Korunk, volume 15, number 7:
      Komolyra fordítva a szót, a régészet a múlt tudománya. A modern angolszász megközelítés szerint az antropológia egyik ága, a letűnt korok néprajza. Mifelénk inkább a történelem segédtudományának tartják, bár ez a besorolás nem egészen pontos.
      (please add an English translation of this quotation)
  4. history (school subject)
    Jó jegyet kaptam történelemből. — I got a good grade in history.
  5. (informal) history class
    A történelem elmaradt. — The history class was cancelled.
  6. (informal) history (something that no longer exists or is no longer relevant)
    • 2012 January 23, “40 éve indult az utolsó vicinális Nádudvarról”, in Hajdú Online, archived from the original on 4 March 2016:
      Sokan a mai napig sajnálják, hogy megszűnt, pedig a többség számára már csak történelem, hogy 1971. december 31-én futott ki az utolsó vicinális a nádudvari vasútállomásról.
      (please add an English translation of this quotation)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative történelem történelmek
accusative történelmet történelmeket
dative történelemnek történelmeknek
instrumental történelemmel történelmekkel
causal-final történelemért történelmekért
translative történelemmé történelmekké
terminative történelemig történelmekig
essive-formal történelemként történelmekként
essive-modal
inessive történelemben történelmekben
superessive történelmen történelmeken
adessive történelemnél történelmeknél
illative történelembe történelmekbe
sublative történelemre történelmekre
allative történelemhez történelmekhez
elative történelemből történelmekből
delative történelemről történelmekről
ablative történelemtől történelmektől
non-attributive
possessive - singular
történelemé történelmeké
non-attributive
possessive - plural
történeleméi történelmekéi
Possessive forms of történelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. történelmem történelmeim
2nd person sing. történelmed történelmeid
3rd person sing. történelme történelmei
1st person plural történelmünk történelmeink
2nd person plural történelmetek történelmeitek
3rd person plural történelmük történelmeik

Synonyms

Derived terms

Compound words
Expressions

References

  1. ^ történelem in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading