történet (“history”) + írás (“writing”)
történetírás (plural történetírások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | történetírás | történetírások |
accusative | történetírást | történetírásokat |
dative | történetírásnak | történetírásoknak |
instrumental | történetírással | történetírásokkal |
causal-final | történetírásért | történetírásokért |
translative | történetírássá | történetírásokká |
terminative | történetírásig | történetírásokig |
essive-formal | történetírásként | történetírásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | történetírásban | történetírásokban |
superessive | történetíráson | történetírásokon |
adessive | történetírásnál | történetírásoknál |
illative | történetírásba | történetírásokba |
sublative | történetírásra | történetírásokra |
allative | történetíráshoz | történetírásokhoz |
elative | történetírásból | történetírásokból |
delative | történetírásról | történetírásokról |
ablative | történetírástól | történetírásoktól |
non-attributive possessive - singular |
történetírásé | történetírásoké |
non-attributive possessive - plural |
történetíráséi | történetírásokéi |
Possessive forms of történetírás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | történetírásom | történetírásaim |
2nd person sing. | történetírásod | történetírásaid |
3rd person sing. | történetírása | történetírásai |
1st person plural | történetírásunk | történetírásaink |
2nd person plural | történetírásotok | történetírásaitok |
3rd person plural | történetírásuk | történetírásaik |