Inherited from Old Hungarian, of unknown origin.[1][2]
törvény (plural törvények)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | törvény | törvények |
accusative | törvényt | törvényeket |
dative | törvénynek | törvényeknek |
instrumental | törvénnyel | törvényekkel |
causal-final | törvényért | törvényekért |
translative | törvénnyé | törvényekké |
terminative | törvényig | törvényekig |
essive-formal | törvényként | törvényekként |
essive-modal | — | — |
inessive | törvényben | törvényekben |
superessive | törvényen | törvényeken |
adessive | törvénynél | törvényeknél |
illative | törvénybe | törvényekbe |
sublative | törvényre | törvényekre |
allative | törvényhez | törvényekhez |
elative | törvényből | törvényekből |
delative | törvényről | törvényekről |
ablative | törvénytől | törvényektől |
non-attributive possessive - singular |
törvényé | törvényeké |
non-attributive possessive - plural |
törvényéi | törvényekéi |
Possessive forms of törvény | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | törvényem | törvényeim |
2nd person sing. | törvényed | törvényeid |
3rd person sing. | törvénye | törvényei |
1st person plural | törvényünk | törvényeink |
2nd person plural | törvényetek | törvényeitek |
3rd person plural | törvényük | törvényeik |