terem (“to yield, produce”) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
termékeny (comparative termékenyebb, superlative legtermékenyebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | termékeny | termékenyek |
accusative | termékenyt | termékenyeket |
dative | termékenynek | termékenyeknek |
instrumental | termékennyel | termékenyekkel |
causal-final | termékenyért | termékenyekért |
translative | termékennyé | termékenyekké |
terminative | termékenyig | termékenyekig |
essive-formal | termékenyként | termékenyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | termékenyben | termékenyekben |
superessive | termékenyen | termékenyeken |
adessive | termékenynél | termékenyeknél |
illative | termékenybe | termékenyekbe |
sublative | termékenyre | termékenyekre |
allative | termékenyhez | termékenyekhez |
elative | termékenyből | termékenyekből |
delative | termékenyről | termékenyekről |
ablative | termékenytől | termékenyektől |
non-attributive possessive - singular |
termékenyé | termékenyeké |
non-attributive possessive - plural |
termékenyéi | termékenyekéi |