First attested in 1650. Back-formation from egytestvér (adjective), from the phrase egy test és vér (literally “(of) one body and blood”).[1]
testvér (plural testvérek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | testvér | testvérek |
accusative | testvért | testvéreket |
dative | testvérnek | testvéreknek |
instrumental | testvérrel | testvérekkel |
causal-final | testvérért | testvérekért |
translative | testvérré | testvérekké |
terminative | testvérig | testvérekig |
essive-formal | testvérként | testvérekként |
essive-modal | — | — |
inessive | testvérben | testvérekben |
superessive | testvéren | testvéreken |
adessive | testvérnél | testvéreknél |
illative | testvérbe | testvérekbe |
sublative | testvérre | testvérekre |
allative | testvérhez | testvérekhez |
elative | testvérből | testvérekből |
delative | testvérről | testvérekről |
ablative | testvértől | testvérektől |
non-attributive possessive - singular |
testvéré | testvéreké |
non-attributive possessive - plural |
testvéréi | testvérekéi |
Possessive forms of testvér | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | testvérem | testvéreim |
2nd person sing. | testvéred | testvéreid |
3rd person sing. | testvére | testvérei |
1st person plural | testvérünk | testvéreink |
2nd person plural | testvéretek | testvéreitek |
3rd person plural | testvérük | testvéreik |