vég + -zet (noun-forming suffix)[1]
végzet (usually uncountable, plural végzetek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végzet | végzetek |
| accusative | végzetet | végzeteket |
| dative | végzetnek | végzeteknek |
| instrumental | végzettel | végzetekkel |
| causal-final | végzetért | végzetekért |
| translative | végzetté | végzetekké |
| terminative | végzetig | végzetekig |
| essive-formal | végzetként | végzetekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végzetben | végzetekben |
| superessive | végzeten | végzeteken |
| adessive | végzetnél | végzeteknél |
| illative | végzetbe | végzetekbe |
| sublative | végzetre | végzetekre |
| allative | végzethez | végzetekhez |
| elative | végzetből | végzetekből |
| delative | végzetről | végzetekről |
| ablative | végzettől | végzetektől |
| non-attributive possessive - singular |
végzeté | végzeteké |
| non-attributive possessive - plural |
végzetéi | végzetekéi |
| Possessive forms of végzet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | végzetem | végzeteim |
| 2nd person sing. | végzeted | végzeteid |
| 3rd person sing. | végzete | végzetei |
| 1st person plural | végzetünk | végzeteink |
| 2nd person plural | végzetetek | végzeteitek |
| 3rd person plural | végzetük | végzeteik |