First attested in 1792. From vegyül (“to mix”, verb) + -et (noun-forming suffix).[1][2]
vegyület (plural vegyületek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | vegyület | vegyületek |
accusative | vegyületet | vegyületeket |
dative | vegyületnek | vegyületeknek |
instrumental | vegyülettel | vegyületekkel |
causal-final | vegyületért | vegyületekért |
translative | vegyületté | vegyületekké |
terminative | vegyületig | vegyületekig |
essive-formal | vegyületként | vegyületekként |
essive-modal | — | — |
inessive | vegyületben | vegyületekben |
superessive | vegyületen | vegyületeken |
adessive | vegyületnél | vegyületeknél |
illative | vegyületbe | vegyületekbe |
sublative | vegyületre | vegyületekre |
allative | vegyülethez | vegyületekhez |
elative | vegyületből | vegyületekből |
delative | vegyületről | vegyületekről |
ablative | vegyülettől | vegyületektől |
non-attributive possessive - singular |
vegyületé | vegyületeké |
non-attributive possessive - plural |
vegyületéi | vegyületekéi |
Possessive forms of vegyület | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | vegyületem | vegyületeim |
2nd person sing. | vegyületed | vegyületeid |
3rd person sing. | vegyülete | vegyületei |
1st person plural | vegyületünk | vegyületeink |
2nd person plural | vegyületetek | vegyületeitek |
3rd person plural | vegyületük | vegyületeik |