világ (“world”) + nyelv (“language”)
világnyelv (plural világnyelvek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | világnyelv | világnyelvek |
accusative | világnyelvet | világnyelveket |
dative | világnyelvnek | világnyelveknek |
instrumental | világnyelvvel | világnyelvekkel |
causal-final | világnyelvért | világnyelvekért |
translative | világnyelvvé | világnyelvekké |
terminative | világnyelvig | világnyelvekig |
essive-formal | világnyelvként | világnyelvekként |
essive-modal | — | — |
inessive | világnyelvben | világnyelvekben |
superessive | világnyelven | világnyelveken |
adessive | világnyelvnél | világnyelveknél |
illative | világnyelvbe | világnyelvekbe |
sublative | világnyelvre | világnyelvekre |
allative | világnyelvhez | világnyelvekhez |
elative | világnyelvből | világnyelvekből |
delative | világnyelvről | világnyelvekről |
ablative | világnyelvtől | világnyelvektől |
non-attributive possessive - singular |
világnyelvé | világnyelveké |
non-attributive possessive - plural |
világnyelvéi | világnyelvekéi |
Possessive forms of világnyelv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | világnyelvem | világnyelveim |
2nd person sing. | világnyelved | világnyelveid |
3rd person sing. | világnyelve | világnyelvei |
1st person plural | világnyelvünk | világnyelveink |
2nd person plural | világnyelvetek | világnyelveitek |
3rd person plural | világnyelvük | világnyelveik |