zöngétlen (comparative zöngétlenebb, superlative legzöngétlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | zöngétlen | zöngétlenek |
accusative | zöngétlent | zöngétleneket |
dative | zöngétlennek | zöngétleneknek |
instrumental | zöngétlennel | zöngétlenekkel |
causal-final | zöngétlenért | zöngétlenekért |
translative | zöngétlenné | zöngétlenekké |
terminative | zöngétlenig | zöngétlenekig |
essive-formal | zöngétlenként | zöngétlenekként |
essive-modal | zöngétlenül | — |
inessive | zöngétlenben | zöngétlenekben |
superessive | zöngétlenen | zöngétleneken |
adessive | zöngétlennél | zöngétleneknél |
illative | zöngétlenbe | zöngétlenekbe |
sublative | zöngétlenre | zöngétlenekre |
allative | zöngétlenhez | zöngétlenekhez |
elative | zöngétlenből | zöngétlenekből |
delative | zöngétlenről | zöngétlenekről |
ablative | zöngétlentől | zöngétlenektől |
non-attributive possessive - singular |
zöngétlené | zöngétleneké |
non-attributive possessive - plural |
zöngétlenéi | zöngétlenekéi |