ön- (“self”) + kiszolgáló (“serving”)
önkiszolgáló (not comparable)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önkiszolgáló | önkiszolgálóak |
accusative | önkiszolgálót | önkiszolgálóakat |
dative | önkiszolgálónak | önkiszolgálóaknak |
instrumental | önkiszolgálóval | önkiszolgálóakkal |
causal-final | önkiszolgálóért | önkiszolgálóakért |
translative | önkiszolgálóvá | önkiszolgálóakká |
terminative | önkiszolgálóig | önkiszolgálóakig |
essive-formal | önkiszolgálóként | önkiszolgálóakként |
essive-modal | — | — |
inessive | önkiszolgálóban | önkiszolgálóakban |
superessive | önkiszolgálón | önkiszolgálóakon |
adessive | önkiszolgálónál | önkiszolgálóaknál |
illative | önkiszolgálóba | önkiszolgálóakba |
sublative | önkiszolgálóra | önkiszolgálóakra |
allative | önkiszolgálóhoz | önkiszolgálóakhoz |
elative | önkiszolgálóból | önkiszolgálóakból |
delative | önkiszolgálóról | önkiszolgálóakról |
ablative | önkiszolgálótól | önkiszolgálóaktól |
non-attributive possessive - singular |
önkiszolgálóé | önkiszolgálóaké |
non-attributive possessive - plural |
önkiszolgálóéi | önkiszolgálóakéi |