From кръмити (krŭmiti) + -ьникъ (-ĭnikŭ).
кръмьникъ • (krŭmĭnikŭ) m
singular | dual | plural | |
---|---|---|---|
nominative | кръмьникъ krŭmĭnikŭ |
кръмьника krŭmĭnika |
кръмьници krŭmĭnici |
genitive | кръмьника krŭmĭnika |
кръмьникоу krŭmĭniku |
кръмьникъ krŭmĭnikŭ |
dative | кръмьникоу krŭmĭniku |
кръмьникома krŭmĭnikoma |
кръмьникомъ krŭmĭnikomŭ |
accusative | кръмьникъ krŭmĭnikŭ |
кръмьника krŭmĭnika |
кръмьникꙑ krŭmĭniky |
instrumental | кръмьникомъ krŭmĭnikomŭ |
кръмьникома krŭmĭnikoma |
кръмьникꙑ krŭmĭniky |
locative | кръмьницѣ krŭmĭnicě |
кръмьникоу krŭmĭniku |
кръмьницѣхъ krŭmĭnicěxŭ |
vocative | кръмьниче krŭmĭniče |
кръмьника krŭmĭnika |
кръмьници krŭmĭnici |