қол (qol, “hand”) + қап (qap, “sack, bag”).
қолғап • (qolğap)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | қолғап (qolğap) | қолғаптар (qolğaptar) |
genitive | қолғаптың (qolğaptyñ) | қолғаптардың (qolğaptardyñ) |
dative | қолғапқа (qolğapqa) | қолғаптарға (qolğaptarğa) |
accusative | қолғапты (qolğapty) | қолғаптарды (qolğaptardy) |
locative | қолғапта (qolğapta) | қолғаптарда (qolğaptarda) |
ablative | қолғаптан (qolğaptan) | қолғаптардан (qolğaptardan) |
instrumental | қолғаппен (qolğappen) | қолғаптармен (qolğaptarmen) |