Conjugaison du verbe dánsut (infinif : dánsut).
| Indicatif | Conditionnel | Potentiel | Impératif | ||
|---|---|---|---|---|---|
| Présent | Prétérit | Présent | Présent | Présent | |
| je | dánssun | dánson | dánssošin | dánssožan | dánson |
| tu | dánssut | dánsot | dánssošit | dánssožat | dánsso |
| il/elle | dánsu | dánssui | dánssošii | dánssoža | dánsos |
| nous deux | dánso | dánssuime | dánssošeimme | dánssožetne | dánsu |
| vous deux | dánsubeahtti | dánssuide | dánssošeidde | dánssožeahppi | dánsu |
| ils/elles deux | dánsuba | dánssuiga | dánssošeigga | dánssožeaba | dánsoska |
| nous | dánsut | dánssuimet | dánssošeimmet | dánssožat | dánsut dánsot |
| vous | dánsubehtet | dánssuidet | dánssošeiddet | dánssožehpet | dánsut |
| ils/elles | dánsot | dánso | dánssošedje | dánssožit | dánsoset |
| thème négatif | dánsso | dánson | dánssoše | dánssoš | dánsso |
| Participe passé | dánson | ||||
| Abessif | dánssokeahttá | ||||
| Gérondif | dánssudettiin | ||||
| Nom d’action | dánsun | ||||