Conjugaison du verbe háŋgut (infinif : háŋgut).
| Indicatif | Conditionnel | Potentiel | Impératif | ||
|---|---|---|---|---|---|
| Présent | Prétérit | Présent | Présent | Présent | |
| je | háŋggun | háŋgon | háŋggošin | háŋggožan | háŋgon |
| tu | háŋggut | háŋgot | háŋggošit | háŋggožat | háŋggo |
| il/elle | háŋgu | háŋggui | háŋggošii | háŋggoža | háŋgos |
| nous deux | háŋgo | háŋgguime | háŋggošeimme | háŋggožetne | háŋgu |
| vous deux | háŋgubeahtti | háŋgguide | háŋggošeidde | háŋggožeahppi | háŋgu |
| ils/elles deux | háŋguba | háŋgguiga | háŋggošeigga | háŋggožeaba | háŋgoska |
| nous | háŋgut | háŋgguimet | háŋggošeimmet | háŋggožat | háŋgut háŋgot |
| vous | háŋgubehtet | háŋgguidet | háŋggošeiddet | háŋggožehpet | háŋgut |
| ils/elles | háŋgot | háŋgo | háŋggošedje | háŋggožit | háŋgoset |
| thème négatif | háŋggo | háŋgon | háŋggoše | háŋggoš | háŋggo |
| Participe passé | háŋgon | ||||
| Abessif | háŋggokeahttá | ||||
| Gérondif | háŋggudettiin | ||||
| Nom d’action | háŋgun | ||||