Doris Lessing

Doris Lessing (tsz. Doris Lessings)

1. (informatika) Doris Lessing (született: Doris May Tayler, 1919. október 22. – †2013. november 17.) brit író, Nobel-díjas, a 20. század egyik legbátrabb és legújítóbb női szerzője. Regényeiben, esszéiben, novelláiban és fantasztikus írásaiban a női sors, a társadalmi elidegenedés, a háború, az elnyomás, a kollektív emlékezet és az emberi psziché határainak feltérképezése volt központi téma. 2007-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, „a női tapasztalat epikus tolmácsolásáért, a megosztott civilizáció elemző szenvedélyéért”.

Doris Lessing Perzsiában (ma: Irán) született, angol gyarmati családban. Apja a Brit Hadsereg hadnagya volt az első világháborúban, ahol elveszítette egyik lábát. Édesanyja nővérként dolgozott. A család 1925-ben Dél-Rhodesiába (ma Zimbabwe) költözött, ahol Doris nevelkedett egy farmon.

Lessing így a gyarmati világ ellentmondásai közt nőtt fel: a természet szépsége és a faji megkülönböztetés igazságtalansága egyaránt mély nyomot hagyott benne. Az iskolát 14 évesen otthagyta, autodidakta módon képezte magát, sokat olvasott (pl. D.H. Lawrence, Stendhal, Dickens).

Lessing fiatalon kétszer is férjhez ment:

• Első férjétől két gyermeke született, de hamar elvált.
• Második házasságából egy fia született, de ezt a kapcsolatot is felbontotta.

A második házasságát követően egyedülálló anyaként élt. Ekkoriban csatlakozott egy kommunista csoporthoz, és a társadalmi igazságosság, az antikolonializmus foglalkoztatta. Később elfordult a kommunista ideológiától, de elkötelezettsége az elnyomás minden formája ellen megmaradt.

Első regénye, „A fű éneke” (The Grass Is Singing) 1950-ben jelent meg. A mű egy fehér nő és fekete szolgája kapcsolatát vizsgálja a gyarmati Dél-Afrikában, de mélyebb rétegeiben a magány, a nemi szerepek és a társadalmi elfojtások is megjelennek.

A könyv azonnali nemzetközi sikert aratott, és megalapozta Lessing hírnevét.

Lessing legismertebb műve a „The Golden Notebook” (Az arany jegyzetfüzet), 1962-ből. A regény főszereplője, Anna Wulf, egy író, aki négy különböző jegyzetfüzetben vezeti az életét – külön a politikai, személyes, művészi és érzelmi tapasztalatokat. Az „arany” jegyzetfüzet kísérlet ezek egységbe foglalására.

Ez a mű a modern női identitás keresésének egyik alapműve, de Lessing maga visszautasította a feminista címkét, mondván, hogy ő nem „nőíró”, hanem egyszerűen író, aki emberekről és társadalmakról ír.

Lessing egész életében foglalkozott a hatalom és elnyomás kérdéseivel:

• Gyarmatosítás kritikája: saját tapasztalatait írta meg Afrikáról, nem idealizálva a gyarmatosítókat.
• Kommunizmus kritikája: kezdeti idealizmusa után elhatárolódott, különösen a sztálinizmus miatt.
• Feminizmus és emberi jogok: bár nem volt mozgalmi tag, írásaiban bátorította a nők tudatosságát, autonómiáját.
• Pszichológiai mélység: szereplői gyakran keresik identitásukat, küzdenek mentális zavarokkal, elidegenedéssel.

Az 1970-es évektől Lessing egy váratlan irányba fordult: fantasztikus irodalmat kezdett írni, főként a Canopus in Argos ciklusban (1979–1983). Ebben távoli civilizációkat és bolygókat jelenített meg, de valójában a földi társadalmak, vallások, uralmi rendszerek szimbólumai voltak ezek a történetek.

Kritikusai közül sokan nem értették ezt az irányt, de ő következetesen kitartott alkotói szabadsága mellett. Ekkoriban a spirituális, pszichológiai fejlődés, a tudat tágulása foglalkoztatta.

Doris Lessing 2007-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, 88 éves korában. A Svéd Akadémia méltatása szerint:

„epikus női tapasztalatok megörökítője, a megosztott civilizáció elemzője, a lélek kutatója.”

Amikor a BBC riportere közölte vele az utcán a díj hírét, csak annyit mondott:

„Ó, már megint ez a dolog… Már épp lejártam a piacról.”

Ez a szellemes, földhözragadt reakció jellemző Lessing egész életművére: nem kérte a címkéket, nem vadászott díjakra, csak írt, kérdezett és gondolkodott.

• The Grass Is Singing (1950) – A gyarmati világ erkölcsi összeomlása
• The Golden Notebook (1962) – A női tudat töredezettsége és egysége
• The Children of Violence ciklus – Martha Quest élettörténete (1952–1969)
• The Memoirs of a Survivor (1974) – disztópia és belső utazás
• Canopus in Argos (1979–1983) – sci-fi univerzum filozófiai kérdésekkel
• The Fifth Child (1988) – családregény egy démoni gyermekről
• Love, Again (1996) – időskori szerelem, elvágyódás

Doris Lessing mindig független, kritikus, ironikus és mélyen humánus gondolkodó volt. Kérlelhetetlenül őszintén írt háborúról, szexről, hatalomról, gyermeknevelésről és nőiségről. Saját életét is bátran tárta fel: Under My Skin (1994) és Walking in the Shade (1997) című önéletrajzai ritka mélységgel mutatják meg belső küzdelmeit.

Sokan „a 20. század Virginia Woolfjaként” emlegették, de ő nem szerette a címkézést, és mindig önazonos maradt.

2013-ban hunyt el, 94 éves korában. Halálát követően világszerte elismerték, hogy irodalma megdöntötte a műfaji határokat, és olyan kérdéseket vetett fel, amelyek ma is égetőek: nők helyzete, társadalmi igazságosság, lelki fejlődés, hatalommal való visszaélés.

Doris Lessing nem volt kényelmes olvasmány – írásai kérdések elé állítanak. De épp ebben rejlik az ereje: nem tanítani akart, hanem gondolkodásra késztetni. Művészete egyszerre földközeli és kozmikus, egyszerre személyes és politikai, egyszerre pszichológiai és spirituális.

„A legfontosabb igazságokat nem lehet elmondani. Csak történetekké lehet formálni őket.” — Doris Lessing

Ez az ars poetica máig érvényes: történetein keresztül tanította meg olvasóit – főleg nőket – hogy merjenek gondolkodni, kételkedni, változni. Doris Lessing öröksége ma is él: a bátor kérdezés irodalma.

• Doris Lessing - Szótár.net (en-hu)
• Doris Lessing - Sztaki (en-hu)
• Doris Lessing - Merriam–Webster
• Doris Lessing - Cambridge
• Doris Lessing - WordNet
• Doris Lessing - Яндекс (en-ru)
• Doris Lessing - Google (en-hu)
• Doris Lessing - Wikidata
• Doris Lessing - Wikipédia (angol)