Picard
Picard tétele: Picard legismertebb tételei az analízis komplex területéről származnak, különösen az úgynevezett Picard-tétel: - Kis Picard-tétel: Ez a tétel kimondja, hogy bármely meromorf függvény, amelynek csak egy lényeges szinguláris pontja van, a komplex sík minden értékét felveszi, kivéve legfeljebb egyet. - Nagy Picard-tétel: Ez a tétel általánosítja a kis Picard-tételt, és kimondja, hogy egy meromorf függvény a komplex síkon minden értéket felvesz, kivéve legfeljebb kettőt. Ezek az eredmények forradalmiak voltak a komplex analízis területén, és rávilágítottak a holomorf függvények bonyolult viselkedésére lényeges szinguláris pontok körül.
Differenciálegyenletek: Picard kifejlesztett egy módszert, amelyet ma Picard-iterációnak neveznek, az egzakt differenciálegyenletek megoldásainak létezésére és egyértelműségére vonatkozó bizonyításra. Ez a módszer egymást követő közelítéseken alapul, és alapvető eszköz maradt a differenciálegyenletek elméletében.
Algebrai függvények elmélete: Picard jelentős hozzájárulásokat tett az algebrai függvények elméletéhez, különösen a Riemann-felületek, az algebrai felületek és a differenciálegyenlet-rendszerek vizsgálata terén.
Geometriai és algebrai geometriai munkásság: Picard a geometriai algebra és a komplex felületek területén is dolgozott, különösen az analitikus függvények és komplex felületek vizsgálatában.
Picard befolyásos tanár volt, aki számos matematikust inspirált. Tanított a párizsi Sorbonne-on és az École Polytechnique-on. Matematikai munkásságán kívül fontos szerepet töltött be a francia tudományos intézményekben, tagja volt a Francia Tudományos Akadémiának, és vezető pozíciókat is betöltött.
Élete során számos kitüntetést kapott, és jelentős hatást gyakorolt az analízis komplex, a differenciálegyenletek és a függvényelmélet fejlődésére.