Rámánudzsan
Ramanujan rendkívüli tehetsége ellenére más tantárgyakban rosszul teljesített, ami miatt abbahagyta az egyetemi tanulmányait. Évekig szegénységben élt, elszigetelten dolgozva matematikai problémáin, és eredményeit füzetekbe jegyezte fel.
1913-ban Ramanujan levelet küldött Anglia több kiemelkedő matematikusának, amelyben bemutatta saját felfedezéseit. A legtöbben figyelmen kívül hagyták a levelet, de G.H. Hardy, a Cambridge Egyetem híres matematikusa felismerte Ramanujan munkájának mélységét és eredetiségét. Bár néhány eredmény szokatlannak tűnt, Hardy megértette Ramanujan zsenialitását, és meghívta őt Cambridge-be.
Hardy később így írt Ramanujan munkájáról: „Ilyen dolgokat még sosem láttam. Elég egy pillantás rájuk, hogy az ember tudja, ezeket csak a legmagasabb szintű matematikus írhatta le.”
1914-ben Ramanujan Angliába utazott, hogy együtt dolgozzon Hardyval és John Littlewooddal Cambridge-ben. Ez az együttműködés jelentős matematikai előrelépésekhez vezetett, mivel Ramanujan intuitív módszerei és Hardy szigorú megközelítése tökéletesen kiegészítették egymást.
Ramanujan munkássága elsősorban a számelméletre összpontosult, de eredményei kiterjedtek a végtelen sorok, folytonos törtek, kombinatorika és moduláris formák területére is. Kivételes képessége volt arra, hogy intuitívan felismerjen bonyolult mintázatokat és összefüggéseket a számokban, ami számos új matematikai eredmény felfedezéséhez vezetett, melyek sokáig inspirálják a kutatásokat halála után is.
Ramanujan híres füzeteiben rögzítette eredményeinek nagy részét, amelyek ezernél is több tételt tartalmaznak, többségük bizonyítás nélkül. Ezek a füzetek továbbra is gazdag forrásai a matematikai felfedezéseknek, és matematikusok évtizedeken át dolgoztak azon, hogy igazolják és kibővítsék tételeit.
Ezek a füzetek számos témát érintenek, például: - Partíciófüggvények - Elliptikus integrálok - Moduláris egyenletek - Végtelen sorok - Folytonos törtek
A füzeteket matematikai kincsesbányaként tartják számon, és új kutatási területeket inspiráltak.
Ramanujan egyik legismertebb hozzájárulása a partícióelmélet területén történt, amely a számok pozitív egészek összegeként való felírásának módjaival foglalkozik. Meglepő és mély tulajdonságokat fedezett fel a partíciófüggvényekkel kapcsolatban, köztük a híres Ramanujan-féle kongruenciákat. Például: ahol azt jelenti, hogy hányféleképpen lehet -t pozitív egészek összegére bontani, a sorrend figyelmen kívül hagyásával. Ramanujan hasonló kongruenciákat talált a 7-es és 11-es modulokra is.
Ezek a kongruenciák később összekapcsolódtak a moduláris formák elméletével, és Ramanujan partíciókról szóló munkája továbbra is alapvető jelentőségű a kombinatorikában és a számelméletben.
Ramanujan mestere volt a végtelen soroknak, és számos új sort fedezett fel, amelyek ismert állandókhoz, például π-hez (pi) konvergáltak. Az egyik leghíresebb eredménye a π-hez tartozó sor, amelyet Ramanujan-sor néven ismernek: Ez a sor rendkívül gyorsan konvergál, és a mai napig használják a pi milliárdnyi tizedesjegyének kiszámításához.
Élete utolsó éveiben Ramanujan bevezette a mock theta függvények fogalmát, amely egy rejtélyes függvényosztály, amely kapcsolódik a moduláris formákhoz. Ezt a munkát egy utolsó levélben osztotta meg Hardyval röviddel halála előtt. Bár Ramanujan idejében nem teljesen értették meg ezeknek a függvényeknek a jelentőségét, később központi kutatási területté váltak a számelméletben és a húrelméletben.
A mock theta függvények teljes jelentőségét csak később értették meg, amikor matematikusok, mint például Freeman Dyson és S. P. Zwegers, dolgoztak a függvények általánosításán. Ma ezek összefüggnek a kvantum moduláris formák elméletével, amelyek mély kapcsolatban állnak a számelmélettel és az elméleti fizikával.
Ramanujan jelentős hozzájárulásokat tett a magasan összetett számok tanulmányozásához is, amelyek olyan számok, amelyek több osztóval rendelkeznek, mint bármely kisebb szám. Munkája mély eredményeket tartalmazott a prímszámok eloszlásával és az osztófüggvények tulajdonságaival kapcsolatban.
Ramanujan híres volt folytonos törtek újszerű alkalmazásáról. Ezen a területen végzett munkái különösen elegánsak és bonyolultak. Új kifejtéseket talált függvények folytonos törtekre való alakításához, amelyek
számos következménnyel jártak a számelméletben.
Bár Ramanujan nem dolgozott expliciten a moduláris formák elméletén, sok eredményét ma már ezen a területen értelmezik. A tau-függvényekkel kapcsolatos felfedezései, amelyek a Delta függvény (egyfajta moduláris forma) kifejtésének együtthatói, forradalmiak voltak.
Ramanujan angliai tartózkodása alatt számos nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol éghajlat és a kulturális különbségek megviselték egészségét, és szigorú vegetáriánus étrendje miatt megfelelő táplálkozási problémákkal küzdött. Mindezek ellenére figyelemre méltó munkásságot hozott létre Cambridge-ben.
1919-ben, egészségének romlása miatt Ramanujan visszatért Indiába, de egy évvel később, 1920. április 26-án, 32 éves korában meghalt. Rövid élete ellenére matematikai hozzájárulásai rendkívülinek tekinthetők, és füzetekbe írt eredményei továbbra is inspirációt nyújtanak a kutatóknak.
2015-ben “A Man Who Knew Infinity” című film, amely Ramanujan életét és Hardyval való együttműködését dolgozza fel, szélesebb közönséghez juttatta el történetét, bemutatva rendkívüli útját az indiai kisvárosból a globális matematikai közösség élvonalába.
Ramanujan képessége, hogy formális képzés nélkül is mély és bonyolult matematikai igazságokat értett meg, a matematika történetének egyik legmeggyőzőbb története. Munkássága továbbra is alakítja a matematikai kutatások jövőjét.