Von Neumann-architektúra (tsz. Von Neumann-architektúras)
A Von Neumann-architektúra négy fő részből áll: 1. Központi feldolgozó egység (CPU): A CPU végzi a számításokat és a programutasítások végrehajtását. Két fő komponense van: - Aritmetikai-logikai egység (ALU): Az aritmetikai és logikai műveletek végrehajtásáért felel. - Vezérlőegység: Az utasítások értelmezését és végrehajtását irányítja.
Memória: Itt tárolódnak a futtatandó programok és az adatok. A memória egyetlen egységként kezeli mind a programkódot, mind az adatokat, ami egyben a Von Neumann-architektúra egyik alapvető sajátossága.
I/O eszközök: A bemeneti és kimeneti eszközök teszik lehetővé az adatcserét a számítógép és a külvilág között (pl. billentyűzet, monitor, háttértár).
Adatbusz: Az a kommunikációs csatorna, amely összeköti a CPU-t, a memóriát és az I/O eszközöket. Mivel egyetlen adatbusz létezik, az utasítások és adatok ugyanazon a vonalon keresztül közlekednek.
A Von Neumann-architektúra legnagyobb előnye az egyszerűség és az általános alkalmazhatóság, ugyanakkor van egy hátránya, amit Von Neumann-szűk keresztmetszetnek is neveznek. Ez azt jelenti, hogy a CPU és a memória közötti kommunikáció sebessége korlátozott, mivel ugyanazon a buszon kell váltogatni a programutasítások és az adatok között, ami lassíthatja a rendszert.
Ez az architektúra még ma is a legtöbb számítógépes rendszer alapját képezi, bár azóta számos fejlesztés és módosítás történt rajta.