anbetteln (gyenge, E/3 jelen anbettelt, múlt anbettelte, befejezett geanbettelt, segédige haben)
főnévi igenév | anbetteln | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | anbettelnd | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | geanbettelt | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich anbettle ich anbettele ich anbettel |
wir anbetteln | i | ich anbettele ich anbettle |
wir anbetteln |
du anbettelst | ihr anbettelt | du anbettelest du anbettlest |
ihr anbettelet ihr anbettlet | ||
er anbettelt | sie anbetteln | er anbettele er anbettle |
sie anbetteln | ||
egyszerű múlt | ich anbettelte | wir anbettelten | ii | ich anbettelte1 | wir anbettelten1 |
du anbetteltest | ihr anbetteltet | du anbetteltest1 | ihr anbetteltet1 | ||
er anbettelte | sie anbettelten | er anbettelte1 | sie anbettelten1 | ||
felszólító mód | anbettle (du) anbettel (du) anbettele (du) |
anbettelt (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.