asztemizol
Az asztemizol a H1-receptorok blokkolásával csökkenti a hisztamin által kiváltott allergiás reakciókat. A hisztamin a szervezetben allergiás reakciók során szabadul fel, és különböző tüneteket okozhat, mint viszketés, duzzanat és tüsszögés. Az asztemizol hatása hosszú időn át tart, így ritkábban kell szedni, mint más, rövidebb hatású antihisztaminokat.
Az asztemizolt korábban az alábbi allergiás betegségek kezelésére használták:
Az asztemizol előnye abban rejlett, hogy hosszú hatású volt, és ritkábban okozott álmosságot, mint a korábbi antihisztaminok, ami kényelmesebbé tette a betegek számára.
Bár az asztemizol hatékony volt az allergiás tünetek kezelésében, számos mellékhatás jelentkezhetett a használata során. Ezek közé tartozott:
Az asztemizolt a 2000-es évek elején számos országban, köztük az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is betiltották a QT-intervallum megnyúlásának kockázata miatt. Ez a mellékhatás különösen akkor jelentkezett, ha a gyógyszert más, hasonló hatású szerekkel kombinálták, vagy ha májbetegségben szenvedő betegek alkalmazták. A biztonsági aggályok miatt az asztemizol helyett ma már újabb, biztonságosabb antihisztaminokat használnak, amelyek hasonló hatékonyságúak, de kisebb a szívproblémák kockázata.
Az asztemizol betiltása óta számos újabb generációs antihisztamin jelent meg, amelyek hatékonyak allergiás tünetek kezelésében, ám kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Ezek közé tartozik a loratadin, cetirizin és fexofenadin, amelyek kevésbé okoznak álmosságot és nem jelentenek hasonló kockázatot a szívre nézve.
Az asztemizol egy hatékony, ám szívproblémák kockázata miatt ma már ritkán alkalmazott antihisztamin. A gyógyszer helyett újabb, biztonságosabb alternatívák állnak rendelkezésre az allergiás tünetek kezelésére. Az asztemizol története emlékeztet arra, milyen fontos a gyógyszerek biztonságosságának folyamatos ellenőrzése a betegek egészségének védelme érdekében.