buspiron
A buspiron hatásmechanizmusa eltér a klasszikus szorongásoldó szerekétől. Elsősorban a szerotonin receptorokra (5-HT1A receptorokra) fejti ki hatását, ahol parciális agonistaként működik, azaz serkenti a receptor aktivitását, de nem a maximális szinten. Emellett részben befolyásolja a dopamin receptorokat is. A szerotonin rendszerre gyakorolt hatása miatt a buspiron nemcsak a szorongást csökkenti, hanem általánosan stabilizálja a hangulatot is.
A buspiron hatásának kialakulása hosszabb időt vesz igénybe, ezért a szorongásoldó hatás csak néhány hetes rendszeres alkalmazás után tapasztalható meg. Ez különbözik a gyors hatású benzodiazepinektől, amelyek szinte azonnali szorongáscsökkentést biztosítanak.
A buspiront általában napi két-három alkalommal, kisebb adagokban adják be, és az adagolást fokozatosan emelik, hogy elérjék a kívánt hatást. Az orvos személyre szabottan állapítja meg a pontos adagot a beteg szükségletei és reakciói alapján.
A buspiron általában jól tolerálható, de mint minden gyógyszernek, ennek is lehetnek mellékhatásai, például:
Ezek a mellékhatások általában enyhék, és a kezelés első napjaiban jelentkezhetnek, később pedig csökkennek vagy megszűnnek. Ha a mellékhatások súlyosak vagy nem múlnak el, azonnal orvoshoz kell fordulni.
A buspiron alkalmazása előtt fontos megbeszélni az orvossal, ha a beteg egyéb gyógyszereket szed, mivel a buspiron kölcsönhatásba léphet bizonyos antidepresszánsokkal, például az SSRI-kel, és ez szerotonin szindrómát okozhat, ami súlyos és potenciálisan életveszélyes állapot. Emellett a grapefruitlé is befolyásolhatja a buspiron lebontását, ezért a kezelés alatt kerülendő.
A buspiron egy hatékony és biztonságos anxiolitikum, amely különösen alkalmas a hosszabb távú szorongáskezelésre. Kialakítja a nyugodt állapotot, ugyanakkor nem okoz függőséget vagy erős szedatív hatást. Bár lassabban hat, mint a benzodiazepinek, biztonságosabb alternatíva lehet azok számára, akik hosszabb távú megoldást keresnek a szorongásuk kezelésére.