dotzen (gyenge, E/3 jelen dotzt, múlt dotzte, befejezett gedotzt, segédige haben)
főnévi igenév | dotzen | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | dotzend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | gedotzt | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich dotze | wir dotzen | i | ich dotze | wir dotzen |
du dotzt | ihr dotzt | du dotzest | ihr dotzet | ||
er dotzt | sie dotzen | er dotze | sie dotzen | ||
egyszerű múlt | ich dotzte | wir dotzten | ii | ich dotzte1 | wir dotzten1 |
du dotztest | ihr dotztet | du dotztest1 | ihr dotztet1 | ||
er dotzte | sie dotzten | er dotzte1 | sie dotzten1 | ||
felszólító mód | dotz (du) dotze (du) |
dotzt (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.