elektrokardiográfia
A szív folyamatosan elektromos jeleket bocsát ki, amikor a szívizom összehúzódik és ellazul, így pumpálva a vért a testben. Az EKG során több elektródát helyeznek a test felszínére (általában a mellkasra, a karokra és a lábakra), amelyek érzékelik ezeket az elektromos impulzusokat. Az elektródák által érzékelt elektromos jeleket egy EKG-gép felerősíti és papíron vagy monitoron jeleníti meg grafikus formában.
A kapott grafikon, amelyet EKG-görbének hívnak, a szív elektromos aktivitásának hullámformáit mutatja. Ezek a hullámok (P-hullám, QRS-komplex, T-hullám) segítenek az orvosoknak elemezni a szív különböző részeinek működését, és felismerni az esetleges rendellenességeket.
Ezek a szakaszok részletes információt nyújtanak a szív elektromos vezetési rendszerének működéséről, és segítenek az orvosoknak diagnosztizálni az eltéréseket.
Az EKG számos szívprobléma diagnosztizálására és nyomon követésére használható, és alapvető eszköz a szív működésének vizsgálatában. Néhány gyakori alkalmazási terület:
Az EKG segít azonosítani a szívritmuszavarokat, például a túl lassú (bradikardia) vagy túl gyors (tachikardia) szívverést, valamint a szabálytalan szívritmust (pl. pitvarfibrilláció). Az EKG grafikonján látható mintázat alapján az orvosok felismerhetik, ha a szív nem megfelelő ütemben működik.
Az EKG az egyik legfontosabb eszköz a szívinfarktus (szívroham) diagnosztizálásában. Az EKG-görbén azonnali jelei lehetnek annak, hogy a szívizom vérellátása csökkent vagy megszűnt, ami szívizom-károsodáshoz vezethet.
A koszorúér-betegség esetén az artériák szűkülete miatt csökken a szívizom vérellátása. Az EKG segíthet kimutatni a koszorúér-betegséget azáltal, hogy megmutatja, vannak-e a szívben olyan területek, ahol az elektromos aktivitás zavart szenvedett a csökkent vérellátás miatt.
Az EKG képes kimutatni bizonyos elektrolit-zavarokat, például a vér kálium- vagy kalciumszintjének eltéréseit, amelyek befolyásolják a szív elektromos működését. Ezek a változások megjelenhetnek az EKG-görbén.
Az EKG felhasználható a szívbillentyűk hibás működésének felismerésére is, mivel a szív elektromos aktivitása eltérést mutathat, ha a szívbillentyűk nem megfelelően nyílnak vagy záródnak.
Az EKG-t gyakran használják rutinvizsgálatként műtétek előtt, hogy ellenőrizzék a szív egészségi állapotát, és megbizonyosodjanak arról, hogy a páciens alkalmas a sebészeti beavatkozásra.
Az EKG-nak többféle típusa létezik, attól függően, hogy milyen célra használják:
A leggyakrabban használt típus, amelyet akkor végeznek, amikor a páciens nyugalmi állapotban van. A nyugalmi EKG segít az orvosoknak felismerni az alapvető szívritmuszavarokat és szívproblémákat.
A terheléses EKG-t gyakran fizikai aktivitás (pl. futópadon való futás vagy kerékpározás) közben végzik, hogy megfigyeljék a szív működését terhelés alatt. Ez a vizsgálat különösen hasznos a koszorúér-betegség felismerésében, mivel a fizikai aktivitás során a szív vérellátása megnő, és ezáltal könnyebben észlelhetők a szűkült artériák okozta problémák.
A Holter-monitor egy hordozható EKG-eszköz, amelyet a páciens általában 24-48 órán keresztül visel. Ez a módszer hosszabb távú megfigyelést tesz lehetővé, és segít az időszakos vagy ritka szívritmuszavarok kimutatásában, amelyeket a nyugalmi EKG nem feltétlenül mutat ki.
Ez a módszer hasonló a Holter-monitorozáshoz, de a beteg maga indítja el az EKG rögzítését, amikor tüneteket, például szédülést vagy mellkasi fájdalmat tapasztal. Az eseményrögzítő EKG lehetővé teszi, hogy a vizsgálatot akkor végezzék el, amikor a beteg panaszai jelentkeznek.