ertönen (gyenge, E/3 jelen ertönt, múlt ertönte, befejezett ertönt, segédige haben)
főnévi igenév | ertönen | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | ertönend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | ertönt | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich ertöne | wir ertönen | i | ich ertöne | wir ertönen |
du ertönst | ihr ertönt | du ertönest | ihr ertönet | ||
er ertönt | sie ertönen | er ertöne | sie ertönen | ||
egyszerű múlt | ich ertönte | wir ertönten | ii | ich ertönte1 | wir ertönten1 |
du ertöntest | ihr ertöntet | du ertöntest1 | ihr ertöntet1 | ||
er ertönte | sie ertönten | er ertönte1 | sie ertönten1 | ||
felszólító mód | ertön (du) ertöne (du) |
ertönt (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.