human–computer interaction

human–computer interaction (tsz. human–computer interactions)

1. (informatika) ember-számítógép interakció

Az ember–számítógép interakció (angolul: Human–Computer Interaction, röviden HCI) a számítástechnika és a pszichológia határterületén elhelyezkedő tudományág, amely azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan lépnek kapcsolatba számítógépes rendszerekkel, és hogyan lehet ezeket az interakciókat hatékonyabbá, természetesebbé és felhasználóbarátabbá tenni. A cél egy olyan interfész és interakciós folyamat kialakítása, amely mind a rendszer funkcionalitását, mind a felhasználó igényeit figyelembe veszi.

Az ember–számítógép interakció lényege, hogy az emberek és számítógépek közötti kapcsolatot vizsgálja különböző szempontokból: pszichológiai (felhasználói viselkedés), ergonómiai (kényelmes és biztonságos használat), technológiai (hardver és szoftver támogatottság), valamint dizájn (felhasználói élmény és vizuális megjelenés).

Fő céljai:

• A számítógépes rendszerek használhatóságának növelése.
• A tanulási idő csökkentése.
• A hibák számának minimalizálása.
• A felhasználói elégedettség növelése.
• Az interakció természetesebbé tétele.

Az HCI kialakulása a 1980-as évekre tehető, amikor a személyi számítógépek elterjedtek, és már nem csak programozók, hanem hétköznapi emberek is használták azokat. A fókusz ekkor helyeződött át a gép technikai működéséről a felhasználói élményre.

Fontos mérföldkövek:

• 1983: Az Apple Lisa bevezetésével megjelent a grafikus felhasználói felület (GUI), egeres vezérléssel.
• 1990-es évek: A web megjelenése új interakciós formákat hozott.
• 2000-es évek: Érintőképernyők, mobil eszközök és multimodális (beszéd, gesztus) vezérlés megjelenése.
• 2020-as évek: Virtuális és kiterjesztett valóság, mesterséges intelligencia és természetes nyelvi feldolgozás integrációja az interfészekbe.

Az interfész az a „felület”, amin keresztül a felhasználó a számítógéppel kommunikál. Lehet:

• Parancssoros: csak gépelt parancsokkal működik (pl. UNIX shell).
• Grafikus (GUI): ikonok, ablakok, egérrel vezérelhető.
• Érintésalapú: mobil eszközökön, tableteken.
• Hangalapú: pl. Siri, Alexa.
• Gesztusalapú / testmozgásos: pl. Xbox Kinect, VR vezérlők.

A használhatóság (usability) a rendszer azon tulajdonsága, amely meghatározza, hogy a felhasználó mennyire tudja könnyen, hatékonyan és elégedetten elérni céljait a rendszer használatával.

Használhatósági kritériumok:

• Tanulhatóság
• Hatékonyság
• Emlékezhetőség
• Hibaarány
• Felhasználói elégedettség

A UX (user experience) az interakció során szerzett teljes élményt jelöli: hogyan érezte magát a felhasználó, mit talált könnyűnek vagy frusztrálónak, és összességében mennyire volt elégedett.

1. Kognitív pszichológia – Hogyan dolgozza fel az ember az információt, figyelem, memória, észlelés.
2. Ergonómia – Testi kényelmetlenségek, optimális elrendezés.
3. Interakciós tervezés – Milyen legyen az interfész, hogy támogassa a felhasználó céljait.
4. Vizsgálati módszerek – Tesztelés, szemmozgás-követés, A/B tesztek.
5. Adatvizualizáció – Hogyan lehet hatékonyan megjeleníteni nagy mennyiségű adatot.

A legismertebb tervezési elveket Jakob Nielsen használhatósági heuristikái tartalmazzák:

1. Láthatóság: a rendszer mindig jelezze, mi történik.
2. Megfelelés a valós világnak: természetes nyelv és metaforák.
3. Felhasználói szabadság: könnyen visszavonható lépések.
4. Konzisztencia: hasonló műveletek hasonló módon működjenek.
5. Hibamegelőzés: a rendszer akadályozza meg a hibákat.
6. Felismerés fontosabb, mint emlékezet: pl. legördülő menük.
7. Rugalmasság: haladó és kezdő felhasználók kiszolgálása.
8. Esztétikus, minimalista dizájn.
9. Segítség a hibák felismerésében és javításában.
10. Dokumentáció, segítség elérhetősége.

Az HCI egyik alappillére a felhasználó központú tervezés (UCD, User-Centered Design), amely szerint:

• A felhasználót a tervezés középpontjába helyezzük.
• Tesztelést, visszajelzést végzünk már a fejlesztés korai szakaszában.
• Iteratív folyamatban finomítjuk a rendszert.

1. Követelmények elemzése
2. Prototípus készítése
3. Felhasználói tesztelés
4. Visszajelzés alapján iteráció

1. Mesterséges intelligencia – személyre szabott felületek, adaptív rendszerek.
2. Virtuális / kiterjesztett valóság – új térbeli interakciós paradigmák.
3. Hordható eszközök – okosórák, szemüvegek.
4. Multimodális interakció – kombinált hang, érintés, tekintetvezérlés.
5. Emocionális UI – a felhasználó érzelmi állapotára reagáló rendszerek.

• Operációs rendszerek: pl. Windows, macOS, Linux GUI.
• Mobilalkalmazások: ergonomikus érintéses interfészek.
• Weboldalak: reszponzív dizájn, akadálymentesítés.
• Autók kezelőfelületei: egyszerű, figyelemelterelést csökkentő kijelzők.
• Egészségügy: orvosi műszerek egyszerű és hibamentes kezelhetősége.

• Hogyan kezeljük az eltérő képességekkel bíró felhasználókat?
• Hogyan tegyünk különféle kultúrák számára is érthető felületet?
• Adatbiztonság vs. egyszerűség kérdése.
• Automatizált döntések magyarázhatósága (explainable AI).
• UI torlódás: túl sok funkció, kevés helyen.

Az ember–számítógép interakció egy komplex és gyorsan fejlődő terület, amely kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a technológia mindenki számára elérhető, használható és élvezetes legyen. Az interaktív rendszerek fejlesztése során nemcsak technikai, hanem pszichológiai és esztétikai szempontokat is figyelembe kell venni. A jövő HCI rendszerei egyre természetesebb módon fognak kommunikálni a felhasználókkal, egyre inkább figyelembe véve az egyéni szokásokat, igényeket és képességeket.

• human–computer interaction - Szótár.net (en-hu)
• human–computer interaction - Sztaki (en-hu)
• human–computer interaction - Merriam–Webster
• human–computer interaction - Cambridge
• human–computer interaction - WordNet
• human–computer interaction - Яндекс (en-ru)
• human–computer interaction - Google (en-hu)
• human–computer interaction - Wikidata
• human–computer interaction - Wikipédia (angol)