jogállamiság
Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés
A jogállamiság egy összetett alkotmányjogi fogalom, amely az állami működés teljes körét átfogó jellemzésre szolgál. Formális értelemben azt jelenti, hogy az állam és az állami szervek a jogszabályoknak alá vannak vetve (joguralom). Ennek megfelelően, az állam nevében eljáró szerveket és azok feladatkörét a jog határozza meg, az állami szervek nevében eljáró személyek pedig kizárólag olyan jogköröket gyakorolhatnak, amelyekre a jog kifejezetten feljogosítja őket. Ellentétben az előbbiekkel a természetes személyek és más szervezetek tevékenységét nem a joghoz kötöttség, hanem a szabad akarat irányítja.
Tartalmi értelemben a jogállamiság egy összetett követelmény és garanciarendszer, amely magában foglalja a jogbiztonságot, a jogalkalmazás garanciáit, a demokratikus hatalomgyakorlást, az egyenlőséget és az alapjogok védelmét. A jogbiztonság fontos eleme, hogy a jogi előírások világosok, egyértelműek, és kiszámíthatóak legyenek. A jogbiztonság követelményei közé tartozik a normavilágosság, a felkészülési idő, és a hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma.
A jogállamiság szerves része a jogalkalmazásra vonatkozó garanciák biztosítása, ideértve az állami döntések elleni jogorvoslatot is. Az alkotmányos büntetőjog garanciális elemei is a jogállamiságból vezethetők le, mint például a "nullum crimen sine lege" és a "nullum poena sine lege" elvek, az ártatlanság vélelme, és a bírósági eljárásban való részvétel jogának biztosítása.
Az európai alkotmányos hagyományok részeként a jogállamiság fontos normatív követelményei az egyes jogrendszerekben különböző hangsúlyokat kaphatnak, de azok érvényesülése és állapota tudományos módszerekkel is mérhető és összehasonlítható.