keimen (gyenge, E/3 jelen keimt, múlt keimte, befejezett gekeimt, segédige haben)
főnévi igenév | keimen | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | keimend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | gekeimt | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich keime | wir keimen | i | ich keime | wir keimen |
du keimst | ihr keimt | du keimest | ihr keimet | ||
er keimt | sie keimen | er keime | sie keimen | ||
egyszerű múlt | ich keimte | wir keimten | ii | ich keimte1 | wir keimten1 |
du keimtest | ihr keimtet | du keimtest1 | ihr keimtet1 | ||
er keimte | sie keimten | er keimte1 | sie keimten1 | ||
felszólító mód | keim (du) keime (du) |
keimt (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.