lacidipin
A lacidipin blokkolja a kalciumionok bejutását az erek simaizomsejtjeibe. A kalcium szükséges a simaizom-összehúzódáshoz, így ha a kalciumionok bejutását gátolja, az erek ellazulnak és kitágulnak. Ennek eredményeképpen az erek tágulnak, a véráramlás könnyebbé válik, és a vérnyomás csökken. Mivel a lacidipin főként az erek simaizomzatára hat, minimális hatása van a szívfrekvenciára.
A lacidipint elsősorban magas vérnyomás kezelésére használják, különösen azoknál a betegeknél, akiknek tartós vérnyomáscsökkentésre van szükségük. Monoterápiában alkalmazható, de gyakran kombinálják más vérnyomáscsökkentő szerekkel (például ACE-gátlókkal vagy diuretikumokkal) a jobb hatás elérése érdekében.
A lacidipin szokásos kezdő adagja napi 2 mg, amelyet a beteg általában reggel, étkezéstől függetlenül vesz be. Ha a kezdő adag nem elegendő a megfelelő vérnyomás-szabályozáshoz, az orvos javasolhatja az adag 4 mg-ra, szükség esetén pedig napi 6 mg-ra emelését. A lacidipin lassú felszívódású és hosszú hatású, így napi egyszeri adagolás elegendő.
A lacidipin általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások, különösen a kezelés kezdetén vagy az adagolás növelésekor. A leggyakoribb mellékhatások a következők: - Fejfájás: A vérerek tágulása miatt fejfájás léphet fel. - Arckipirulás: Az erek tágulása miatt a bőr kipirulhat. - Szédülés: Különösen a kezelés elején szédülés jelentkezhet, mivel a vérnyomás hirtelen csökkenhet. - Gyomor-bélrendszeri panaszok: Hányinger vagy hasmenés ritkán előfordulhat. - Duzzanat (ödéma): Bokaduzzanat léphet fel, ami a kalciumcsatorna-blokkolók gyakori mellékhatása.
A lacidipin egy hosszú hatású kalciumcsatorna-blokkoló, amely hatékonyan csökkenti a magas vérnyomást az erek tágítása révén. Jól tolerálható, napi egyszeri adagolással megfelelő vérnyomáskontrollt biztosít, bár néhány mellékhatás, például fejfájás és bokaduzzanat előfordulhat. A megfelelő adagolás beállítása és az orvosi felügyelet elengedhetetlen a kezelés során.