malloc

malloc (tsz. mallocs)

1. (informatika) A C programozási nyelv egyik kulcsfontosságú eleme a dinamikus memóriafoglalás, amely lehetővé teszi, hogy futásidőben foglaljunk memóriát a program számára, ahelyett, hogy csak fix méretű statikus vagy automatikus (stack) memóriát használnánk.

A dinamikus memóriafoglalás legfontosabb eszköze a malloc függvény, amely az angol “memory allocation” (memóriafoglalás) kifejezés rövidítése.

A malloc egy C standard könyvtári függvény, amely a <stdlib.h> fejléccel érhető el. Feladata, hogy a futó program halmazán (heap) lefoglaljon egy adott méretű memóriaterületet, és visszaadjon egy mutatót az így lefoglalt terület kezdőcímére.

Függvény prototípusa:

void *malloc(size_t size);

• size: a lefoglalni kívánt memória mérete bájtban.
• A visszatérési érték egy void * típusú mutató, amely a lefoglalt memória kezdőcímére mutat.
• Ha a foglalás sikertelen (például kevés a szabad memória), akkor NULL-t ad vissza.

• Rugalmas memóriahasználat: Ha nem ismert előre a program futása előtt, hogy mennyi memóriára lesz szükség, a dinamikus foglalással futás közben tudjuk ezt kezelni.
• Nagy adatok kezelése: Például nagy tömbök vagy komplex adatstruktúrák, melyek mérete futásidőben változhat.
• Memóriahatékonyság: Csak akkor foglalunk, amikor tényleg szükség van rá, nem előre.

1. A program futása közben a halmaz területén a malloc megkeresi az első szabad, megfelelő méretű memóriablokkot.
2. Lefoglalja ezt a memóriaterületet, azaz megjelöli, hogy azt már nem szabad másnak kiosztani.
3. Visszaadja a blokk kezdőcímét mutató pointert, amit a program később használhat.

A lefoglalt memóriaterület nem inicializált, azaz benne bármilyen érték lehet (garbage). Ezért használat előtt gyakran szükséges a tartalom nullázása vagy más inicializálás.

#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>

int main() {
    int n;
    printf("Add meg a tomb meretet: ");
    scanf("%d", &n);

    int *tomb = (int*) malloc(n * sizeof(int));
    if (tomb == NULL) {
        fprintf(stderr, "Memoriafoglalasi hiba!\n");
        return 1;
    }

    for (int i = 0; i < n; i++) {
        tomb = i * 10;
    }

    for (int i = 0; i < n; i++) {
        printf("%d ", tomb);
    }
    printf("\n");

    free(tomb);  // fontos a memória felszabadítása
    return 0;
}

Ebben a példában a program lefoglal egy egész típusú tömböt a malloc-kal a felhasználó által megadott mérettel, feltölti és kiírja az elemeket.

• Statikus memória: A fordítási időben lefoglalt memória (pl. globális változók, statikus lokális változók). Mérete fix, a program futása alatt állandó.
• Automatikus memória: A függvények lokális változói, melyek a veremben (stack) jönnek létre, és a függvény visszatérésekor megsemmisülnek.
• Dinamikus memória: A halmazon (heap) futás közben foglalt memória, amit a program maga kezeli malloc, calloc, realloc, free segítségével.

A dinamikus memória előnye, hogy mérete futásidőben változtatható, és a program addig használhatja, ameddig akarja, nem kötött a függvények életciklusához.

1. Memória felszabadítása: Minden malloc-kal lefoglalt memória blokkot meg kell szüntetni free-vel, különben memóriaszivárgás lép fel.
2. NULL ellenőrzés: Mindig ellenőrizd, hogy a malloc visszatért-e sikeresen, azaz nem adott-e vissza NULL-t.
3. Pointer típusok kezelése: A malloc void*-ot ad vissza, amely bármilyen mutatóvá konvertálható. A C-ben a konverzió implicit, de sok programozó explicit típuskonverziót használ.
4. Foglalt memória inicializálása: A lefoglalt memória tartalma véletlenszerű, ezért ha nullázni akarjuk, használhatjuk a calloc függvényt, vagy memset-tel állíthatjuk be.
5. Buffer overflow elkerülése: Ügyelj, hogy ne lépd túl a lefoglalt méretet.

• calloc: A malloc-hoz hasonló, de a lefoglalt memóriát nullával inicializálja.

void *calloc(size_t nmemb, size_t size);

• realloc: Egy már lefoglalt memória blok méretét módosítja, újraméretezi.

void *realloc(void *ptr, size_t size);

Például ha növelni szeretnénk egy tömb méretét, akkor realloc-ot használunk.

A malloc általában nem közvetlenül az operációs rendszerből kér memóriát minden egyes híváskor, mert az operációs rendszer memóriakezelése (például brk, sbrk, vagy mmap Linux alatt) viszonylag lassú. Ehelyett a malloc egy belső memóriakezelő algoritmust használ, amely:

• Nagyobb memóriablokkokat kér az OS-től egyszerre.
• Ezután ezeket darabolja kisebb darabokra, és osztja ki a program számára.
• Amikor a memória már nem kell, visszaadhatja az OS-nek, vagy később újra felhasználhatja.

• Memóriaszivárgás: Ha nem szabadítod fel a lefoglalt memóriát, a program egyre több memóriát fog használni.
• Dupla felszabadítás: Két vagy több alkalommal próbálod felszabadítani ugyanazt a memóriaterületet.
• Nem ellenőrzött malloc visszatérés: Ha nem ellenőrzöd a NULL-t, és tovább használod, a program összeomolhat.
• Buffer overflow: Ha a lefoglalt méreten túl indexelsz.

• Mindig írd ki a hibaüzenetet, ha malloc NULL-t ad vissza.
• Lehetőleg használj sizeof operátort a típus helyett, így könnyen módosítható a típus anélkül, hogy hibázol a méretben:

int *ptr = malloc(n * sizeof *ptr);

• A calloc biztonságosabb lehet, mert nullázza a memóriát.
• Használj memóriaszivárgás-ellenőrző eszközöket (pl. Valgrind), hogy kiszűrd a problémákat.
• Írj segédfüggvényeket, például xmalloc, amely kilép hibával, ha a foglalás sikertelen.

• A malloc a dinamikus memóriafoglalás alapja C-ben.
• Lefoglal futás közben egy megadott méretű memóriaterületet, visszaadva annak címét.
• Fontos a lefoglalt memória felszabadítása, valamint a visszatérési érték ellenőrzése.
• Nem inicializálja a lefoglalt memóriát, ezért használata előtt figyelni kell erre.
• Más függvényekkel, mint calloc és realloc, együtt alkotja a hatékony memóriakezelést.

• malloc - Szótár.net (en-hu)
• malloc - Sztaki (en-hu)
• malloc - Merriam–Webster
• malloc - Cambridge
• malloc - WordNet
• malloc - Яндекс (en-ru)
• malloc - Google (en-hu)
• malloc - Wikidata
• malloc - Wikipédia (angol)