A Nagy Fermat-tétel (más néven Fermat utolsó tétele) Pierre de Fermat francia matematikus híres állítása, amelyet több mint 350 éven keresztül nem sikerült bizonyítani, egészen 1994-ig, amikor Andrew Wiles brit matematikus végül sikeresen bebizonyította.
A tétel kimondja, hogy nincs olyan három pozitív egész szám , és , amely kielégíti az alábbi egyenletet, ha egy 2-nél nagyobb egész szám: Ez azt jelenti, hogy nem létezik olyan három pozitív egész szám, amely teljesíti a Pithagorasz-tételt a esetekben. A Fermat-tétel tehát a következő állítást mondja ki:
> Tétel (Nagy Fermat-tétel): Nincs olyan három pozitív egész szám , és , amely kielégíti az egyenletet: ahol egy 2-nél nagyobb egész szám.
- A Diophantikus egyenletek olyan polinomiális egyenletek, amelyek csak egész számokkal rendelkeznek megoldásként. A Fermat-tétel is egy Diophantikus egyenletet jelent, ahol az ismeretlenek pozitív egész számok.
- A Fermat sejtés eredetileg úgy hangzott, hogy Fermat egy bizonyos marginális térben megjegyezte, hogy talált egy "gyönyörű" bizonyítékot, de azt soha nem írták le, és így évszázadokig a tételt csupán sejtésként kezelték. Ez a sejtés 1994-ben vált bizonyítványossá, miután Wiles bizonyította.
- A tétel különböző kicsi értékekre tesztelve igaz, például , , stb., de ezek nem bizonyítják a tételt általánosan.
A Nagy Fermat-tétel bizonyítása Andrew Wiles nevéhez fűződik, aki 1994-ben sikeresen bebizonyította, miután éveken keresztül dolgozott rajta. Wiles bizonyítása rendkívül bonyolult, és modern matematikai eszközöket, például a moduláris formák és az elliptikus görbék elméleteit alkalmazta. A bizonyításot alátámasztó munkát a következő lépések jellemzik:
- Wiles célja az volt, hogy bizonyítsa, hogy egy elmélet, a Taniyama-Shimura-Weil sejtés, amely a moduláris formák és elliptikus görbék kapcsolatát írja le, elegendő feltétel a Fermat-tétel bizonyításához.
- Wiles a bizonyításhoz az elliptikus görbék elméletét és azok kapcsolatát a modulláris formákkal használta fel. A sejtést, amely a moduláris formák elliptikus görbékkel való kapcsolatát írja le, ekkorra bizonyították, és Wiles sikeresen alkalmazta ezt a kapcsolódó tételt.
- Wiles bizonyította, hogy a Fermat-tétel ellentmondásos lenne, ha a Taniyama-Shimura-Weil sejtés igaz lenne, és ezzel közvetve megoldotta Fermat problémáját.
- A Wiles által bemutatott első bizonyításban egy kis hiba merült fel, amelyet két évvel később sikeresen kijavított. A végső és helyes bizonyítás 1995-re készült el, és ezáltal Fermat utolsó sejtése hivatalosan is bebizonyosodott.
- Ha , akkor a Pithagorasz-tétel érvényes. Például a 3-4-5 háromszög kielégíti a következő egyenletet: Ez az egyenlet igaz, de a Fermat-tétel azt mondja, hogy ha , akkor ilyen egész számú megoldás nem létezik.
- Ha , akkor a Fermat-tétel kimondja, hogy nincs olyan három pozitív egész szám, amely kielégíti az egyenletet: Ez az egyenlet nem ad pozitív egész számú megoldást, és a tétel az ilyen típusú kitevőkre általánosan is igaz.
- A tétel a számelméletben és az algebrai geometriában alapvető szerepet játszik, mivel közvetlenül kapcsolódik a Diophantikus egyenletek megoldásához.
- A Fermat-tétel bizonyítása hozzájárult a modern matematikai eszközök, mint a moduláris formák és elliptikus görbék fejlődéséhez.
- A tétel hozzájárul a titkosításhoz, mint például a nyilvános kulcsú titkosításhoz, mivel kapcsolódik a számelméleti problémák megoldásához.
A Nagy Fermat-tétel azt állítja, hogy nincs olyan három pozitív egész szám, amely kielégíti az egyenletet, ha . A tétel több mint három évszázadon át megoldatlan volt, míg 1994-ben Andrew Wiles matematikus sikeresen bebizonyította. A bizonyítás során modern matematikai eszközöket, mint a moduláris formákat és elliptikus görbéket használtak, és a tétel megoldása alapvető hatással volt a matematikai tudományok fejlődésére.