neomicin
A neomicin a fehérjeszintézis gátlásával fejti ki hatását a baktériumokra. Pontosabban, a baktérium riboszómáinak 30S alegységéhez kötődik, ami megzavarja a mRNS kódolt aminosavak beépülését a fehérjékbe. Ennek következtében hibás fehérjék keletkeznek, ami a baktérium sejtjének pusztulását eredményezi. Mivel ez a mechanizmus specifikus a baktériumok számára, a neomicin általában nem hat az emberi sejtekre. Az aminoglikozidok – így a neomicin is – elsősorban a Gram-negatív baktériumok ellen hatékonyak, bár bizonyos Gram-pozitív baktériumok ellen is alkalmazhatók.
A neomicint elsősorban helyi kezelésre használják, mivel szájon át alkalmazva alig szívódik fel, és nagy mennyiségben is toxikus lehet. Leggyakrabban bőr- és szemfertőzések kezelésére alkalmazzák krémek, kenőcsök vagy szemcseppek formájában. Emellett használják fülcseppekben és néha orális formában a bélfertőtlenítésre, különösen műtéti előkészítés során, vagy súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére, hogy csökkentsék a bélben lévő ammónia termelését.
A neomicin adagolása függ a fertőzés típusától, a beteg korától és állapotától. Bőrön történő alkalmazásnál általában naponta kétszer-háromszor javasolt kenőcs vagy krém formájában. Szemfertőzések esetén naponta többször kell cseppenteni a fertőzött szemterületre, míg bélfertőtlenítés esetén orálisan, tabletták formájában alkalmazzák.
A neomicin használata bizonyos kockázatokkal jár, különösen hosszú távú alkalmazás esetén. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik az allergiás reakció, amely bőrkiütések, viszketés vagy csalánkiütés formájában jelentkezhet. Helyi alkalmazás során ezek a tünetek általában enyhébbek, de súlyos allergiás reakciók is előfordulhatnak.
A neomicin alkalmazása nem javasolt bizonyos betegcsoportok számára. Vesebetegek, halláskárosodásban szenvedők, valamint terhes nők esetében a gyógyszer használata kockázatos lehet. Gyermekek esetében is csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható, és csak akkor, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat.
A neomicin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, ami növelheti a mellékhatások kockázatát. Különösen figyelni kell, ha más aminoglikozid típusú antibiotikumokat vagy vesekárosító szereket alkalmaznak vele egy időben. Egyes diuretikumok, például a furosemid, növelhetik az ototoxicitás kockázatát, míg bizonyos izomrelaxánsok szintén módosíthatják a neomicin hatását.
A neomicin antibiotikum használata során fontos betartani az előírt adagolást és kezelési időt, mert a baktériumok rezisztenciát alakíthatnak ki. Ha a beteg túl hamar abbahagyja a kezelést, a baktériumok túlélhetik a kezelést, és újra szaporodni kezdenek, ami a fertőzés kiújulásához vezethet. A neomicin használata során a betegeknek kerülniük kell az alkoholfogyasztást is, mivel ez növelheti a mellékhatások kockázatát.
Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap az antibiotikum-rezisztencia kérdése. A neomicin, mint aminoglikozid antibiotikum, viszonylag ritkán vált ki rezisztenciát a baktériumokban, de bizonyos baktériumtörzsek ellenállóvá váltak vele szemben. Emiatt a neomicin alkalmazását az orvosok általában korlátozzák, és csak akkor javasolják, ha más antibiotikumok nem bizonyultak hatékonynak.
A neomicin hatékony antibiotikum számos bakteriális fertőzés kezelésére, különösen helyileg alkalmazva. Habár erős antimikrobiális hatással rendelkezik, alkalmazásakor nagy figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra, különösen a vesekárosodásra és a hallásvesztésre. Orvosi felügyelet mellett, megfelelő dózisban és időtartam alatt alkalmazva a neomicin értékes eszköz lehet a fertőzések elleni küzdelemben. Az antibiotikum-rezisztencia problémája azonban felhívja a figyelmet arra, hogy felelősen és körültekintően kell használni, különösen mivel az aminoglikozid típusú antibiotikumok szűk terápiás tart