niketamid
A niketamidot a 20. század első felében fejlesztették ki, és különösen a légzés serkentésére alkalmazták. Gyakran használták műtétek során, hogy elősegítsék a betegek felébredését az altatásból, valamint mérgezések és sokk esetén a légzés támogatására. Bizonyos állatgyógyászati célokra is alkalmazták, hogy altatásból ébredő állatok légzését serkentsék.
A niketamid hatása azon alapul, hogy közvetlenül stimulálja a központi idegrendszert, különösen a légzőközpontot. A légzés mélységét és gyakoriságát is képes növelni, ami különösen olyan esetekben lehet hasznos, amikor a légzés lelassul vagy veszélybe kerül. Az anyag hatása viszont gyorsan alábbhagy, így a kezelés során folyamatos monitorozást igényel.
A niketamid számos mellékhatással járhat, amelyek közül a leggyakoribbak:
Túladagolása súlyos következményekkel járhat, mivel túlzottan felgyorsítja a légzést, ami végül légzési elégtelenséget eredményezhet.
A modern orvoslás fejlődésével a niketamid alkalmazása jelentősen csökkent. Ma már a légzéstámogatás korszerűbb és biztonságosabb módszerei állnak rendelkezésre, például mechanikai lélegeztető gépek, illetve modernebb, szelektívebb gyógyszerek, amelyek kevesebb mellékhatással bírnak.
Bár a niketamid egykor fontos szerepet játszott a légzés serkentésében, manapság jelentősége lecsökkent, mivel hatását és biztonságosságát több, modernebb alternatíva felülmúlta.