programming language syntax (tsz. programming language syntaxes)
Programming Language Syntax a programozási nyelvek szerkezetével, szabályaival foglalkozó rész, amely meghatározza, hogyan kell helyesen megírni a programkódot. A szintaxis leírja, hogy milyen elemekből (kulcsszavak, változók, operátorok, elválasztók stb.) épülhet fel a program, és hogyan kapcsolódhatnak össze ezek az elemek.
A szintaxis a nyelv formális szabályrendszere, amely meghatározza:
Például, a Pythonban a if utasítás szintaktikailag így néz ki:
if feltétel:
utasítások
Ha ezt nem így írjuk, a fordító vagy értelmező hibát jelez.
if, while), azonosítók (változónevek), literálok (számok, karakterláncok), operátorok (+, -), elválasztók (pl. pontosvessző).a + b * 2.
A programozási nyelvek szintaxisát általában formális nyelvtanokkal, például a Backus-Naur Form (BNF) vagy a Context-Free Grammar (CFG) segítségével írják le. Ezek meghatározzák, hogy a nyelv szabályai szerint milyen sorrendben és módon állhatnak össze a különböző elemek.
Fontos különbség, hogy a szintaxis csak a helyes forma szabályait határozza meg, míg a szemantika a jelentést és a viselkedést magyarázza. Egy program lehet szintaktikailag helyes, de szemantikailag hibás (például egy nem definiált változót használ), vagy fordítva.
A fordítók és értelmezők egyik alapvető lépése a szintaktikai elemzés, amikor a bemeneti kódot a programozási nyelv szintaktikai szabályai alapján elemzik, és egy absztrakt szintaxisfát (AST) hoznak létre, amely a program szerkezetét tükrözi.
Ha a program nem felel meg a nyelv szintaktikai szabályainak, akkor a fordító vagy értelmező szintaktikai hibát jelez. Ezek például hiányzó zárójelek, rosszul elhelyezett kulcsszavak, elválasztók hiánya lehet.
int x; (C), x = 5 (Python).
A programozási nyelvek szintaxisa az a formális szabályrendszer, amely meghatározza, hogyan kell a programkódot helyesen megírni. Ez az alapja annak, hogy a programok értelmezhetők és végrehajthatók legyenek, és nélkülözhetetlen a nyelv fordítóinak és értelmezőinek működéséhez.