Üdvözlöm, Ön a
programming language theory szó jelentését keresi. A DICTIOUS-ban nem csak a
programming language theory szó összes szótári jelentését megtalálod, hanem megismerheted az etimológiáját, a jellemzőit és azt is, hogyan kell a
programming language theory szót egyes és többes számban mondani. Minden, amit a
programming language theory szóról tudni kell, itt található. A
programming language theory szó meghatározása segít abban, hogy pontosabban és helyesebben fogalmazz, amikor beszélsz vagy írsz. A
programming language theory és más szavak definíciójának ismerete gazdagítja a szókincsedet, és több és jobb nyelvi forráshoz juttat.
Főnév
programming language theory (tsz. programming language theories)
- (informatika) Programozási nyelvek elmélete (Programming Language Theory) a számítástudomány azon ága, amely a programnyelvek formális megfogalmazását, elemzését és megvalósítását vizsgálja. Célja, hogy megértsük, hogyan definiáljuk, hogyan értelmezzük és hogyan tervezünk nyelveket, valamint miként garantálható a programok helyessége, biztonsága és teljesítménye.
1. A nyelv szerkezete: szintaxis és szemantika
1.1 Szintaxis
Kontextus‐mentes grammatika (CFG): a nyelv szerkezetét írja le szabályokkal, például

Lexikális elemzés: a forráskód karaktereit tokenekre bontjuk (azonosító, kulcsszó, literál, operátor).
1.2 Szemantika
- Operacionális szemantika: egy program végrehajtását lépésről lépésre leíró átmeneti rendszer—megadja, hogyan változik a futási állapot.
- Denotációs szemantika: minden nyelvi szerkezethez matematikai függvényt rendel a bemenet és a kimenet között.
- Axiomatizáló szemantika: Hoare‐logika pre‐ és post‐feltételekkel írja le, hogy egy utasítás milyen feltételek esetén teljesíti a specifikációt.
- Lambda‐kalkulus: a függvénydefiníció és alkalmazás minimális formális rendszere.
- Untyped λ‐calculus: csak absztrakció (
) és alkalmazás (
).
- Typed λ‐calculus: egyszerű típusok (
), később dependens és polimorf típusok bővítik.
- Curry–Howard‐korrespondencia: a típus a logikai tétel, a program a bizonyítás; összehozza a típuselméletet és a programozást.
3. Típusrendszerek
- Statikus típusellenőrzés: fordításkor, típusellenőrző algoritmussal eldöntjük, hogy a kód típushelyes-e (pl. ML, Haskell).
- Dinamikus típusellenőrzés: futásidőben ellenőrizzük a típusokat (pl. Python, JavaScript).
- Fejlett típusosztályok:
- Paraméterezett (generikus) típusok:
List<T>
.
- Adatfüggő típusok (dependens típusok): típusszinten használható értékparaméterek (Agda, Idris).
- Alkategóriák: afffin, linear típusok erőforráskezeléshez.
4. Szabályalapú leírás és tipizálási szabályok
A típusellenőrzés formális leírása inferencia‐rendszerrel, mondjuk Judgement-ekkel és dedukciós szabályokkal:

Type inference: például Hindley–Milner rendszer automatikusan kitalálja a kifejezés típusát ML‐ben.
5. Programoptimalizálás és köztes reprezentációk
- Köztes reprezentáció (IR): a compiler-front‐end által előállított absztrakt kód (pl. SSA-forma LLVM‐ben).
- Optimalizációs átírások: halhatatlan kód eltávolítása, konstanteszközlés, ciklus‐unrolling, Dead‐Code Elimination stb.
- Formális bizonyítás: egyes rendszerek (CompCert) garantálják, hogy az optimalizációk nem változtatják meg a program viselkedését.
6. Memóriamodellek és hatáskezelés
- Műveletek hatásai (effects): állapotváltozások, I/O, kivételkezelés.
- Monádok (Haskell): hatások típusos és kompozíciós kerete.
- Effektrendszerek: algebrai effektusok és kezelők (algebraic effects), finomabb hatás‐kezelés.
7. Nyelvtervezési elvek
- Absztrakció legfelsőbb foka: magasabb szintű beépített szerkezetek (listák, generátorok, comprehensions).
- Egyszerűségi elv (Simplicity): könnyen tanulható és megérthető.
- Kibővíthetőség: makrók, plugin‐rendszer (Lisp makrók, Rust procedural macros).
- Biztonság és hatékonyság: memóriabiztonság (Rust ownership), típusbiztonság, futási sebesség.
8. Modern kihívások és irányok
- Konkurens és párhuzamos nyelvek: aktormodell (Erlang, Akka), CSP (Go csatornák).
- Verifikálható nyelvek: dependens típusos rendszerek, formálisan bizonyított futtatók (seL4).
- Domain Specific Languages (DSL): belső (embedded) és külső DSL‐ek, parser‐ és interpreter‐generálás.
Összefoglalás
A programozási nyelvek elmélete a nyelvek formális leírását (szintaxis, szemantika), típusrendszereket, hatáskezelést, valamint a fordítási és optimalizációs technikákat egyaránt magába foglalja. Alapját a lambda‐kalkulus, a formális szemantika és a típuselmélet adja, a gyakorlatban pedig a modern fordítók, tételbizonyító asszisztensek és DSL‐keretrendszerek építéséhez és fejlesztéséhez nyújt létfontosságú eszközöket.