splitten (gyenge, E/3 jelen splittet, múlt splittete, befejezett gesplittet, segédige haben)
főnévi igenév | splitten | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | splittend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | gesplittet | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich splitte | wir splitten | i | ich splitte | wir splitten |
du splittest | ihr splittet | du splittest | ihr splittet | ||
er splittet | sie splitten | er splitte | sie splitten | ||
egyszerű múlt | ich splittete | wir splitteten | ii | ich splittete1 | wir splitteten1 |
du splittetest | ihr splittetet | du splittetest1 | ihr splittetet1 | ||
er splittete | sie splitteten | er splittete1 | sie splitteten1 | ||
felszólító mód | splitt (du) splitte (du) |
splittet (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.