szcintigráfia
A szcintigráfia alapja egy radioaktív izotóp (radiofarmakon) bejuttatása a szervezetbe, amely a vizsgált szervhez vagy szövethez kötődik. Az izotópok sugárzást bocsátanak ki, amit egy speciális detektor, az úgynevezett gamma kamera érzékel. Ez a sugárzás a szövetek aktivitásának vagy vérellátásának megfelelően változik, és a gamma kamera képpé alakítja ezt a sugárzást.
A gamma kamera érzékeli a sugárzás intenzitását és eloszlását a testben, és a számítógép segítségével két- vagy háromdimenziós képet készít. Az így kapott kép (szcintigram) megmutatja, hogy a radioaktív anyag hol és milyen mértékben halmozódott fel, ami információt ad a szervek és szövetek működéséről, és segít a különböző betegségek diagnosztizálásában.
A szcintigráfiát különböző orvosi területeken használják a szervek és szövetek működésének vizsgálatára. Néhány gyakori alkalmazási terület:
A csontszcintigráfiát a csontok rendellenességeinek felismerésére használják, például törések, fertőzések, daganatok vagy anyagcsere-betegségek esetén. A radioaktív anyag a csontokban halmozódik fel, különösen azokon a helyeken, ahol fokozott a csontsejtek aktivitása, ami a kóros elváltozásokra utalhat.
A pajzsmirigy-szcintigráfiát a pajzsmirigy működésének vizsgálatára használják. A vizsgálat során radioaktív jódot vagy más radioaktív anyagot adnak be, amelyet a pajzsmirigy sejtjei felvesznek. A szcintigram megmutatja, hogy a pajzsmirigy mely részei működnek túl (hipertireózis) vagy alul (hipotireózis), illetve segít daganatok vagy ciszták felismerésében.
A szívizom-szcintigráfia, más néven szívperfúziós vizsgálat, a szív vérellátását és oxigénellátását vizsgálja. A szívbe juttatott radioaktív anyag megmutatja, hogy a szívizom milyen mértékben kap vért, és segít felismerni a szívroham által okozott károsodást, valamint a koszorúér-betegség jeleit.
A tüdőszcintigráfiát a tüdő vér- és levegőáramlásának vizsgálatára használják. A vizsgálat során két különböző radioaktív anyagot alkalmaznak: az egyiket belélegezve mérik a levegő áramlását, míg a másikat a véráramba fecskendezve vizsgálják a tüdő vérellátását. Ez a módszer különösen hasznos a tüdőembólia diagnosztizálására, amikor vérrögök akadályozzák a vér áramlását a tüdőben.
A vesék működésének vizsgálatára a szcintigráfia segít felmérni a vesék szűrési funkcióját és a vizeletképzést. A radioaktív anyag áthalad a veséken, és megmutatja azok hatékonyságát, valamint az esetleges elzáródásokat vagy károsodásokat.
A szcintigráfia vizsgálat során a beteg egy kis mennyiségű radioaktív anyagot kap injekció formájában vagy szájon át, attól függően, hogy melyik szervet vagy szövetet kívánják megvizsgálni. A radioaktív anyag eloszlik a szervezetben, és ott halmozódik fel, ahol a legnagyobb a sejtek aktivitása.
A gamma kamera érzékeli a sugárzást, amelyet a radioaktív anyag kibocsát, és képeket készít a vizsgált területről. A vizsgálat alatt a páciensnek mozdulatlanul kell feküdnie, és a képkészítés általában fájdalommentes.
A vizsgálat után a radioaktív anyag gyorsan kiürül a szervezetből, és a beteg folytathatja a napi tevékenységeit. Az orvosok a képek alapján meg tudják állapítani a szervek működésének rendellenességeit, és ezek alapján diagnosztizálják a betegségeket.
A szcintigráfia egy fontos eszköz a modern orvostudományban, amely lehetővé teszi a szervek és szövetek működésének részletes vizsgálatát. A nukleáris medicina ezen technikája segít felismerni a betegségeket korai stádiumban, amikor még nincs szerkezeti elváltozás, és célzott kezelési lehetőségeket biztosít az orvosok számára.