szevelamer
A szevelamer elsősorban olyan betegek kezelésére szolgál, akik dialízis alatt állnak, és krónikus vesebetegségben szenvednek. A gyógyszert gyakran egy átfogó terápiás megközelítés részeként alkalmazzák, amely magában foglalhat kalcium- és D-vitamin-kiegészítőket, valamint diétás megszorításokat.
A kezdő adag rendszerint napi 2,4 g vagy 4,8 g, amelyet három részre osztva étkezések közben kell bevenni. Az adagolást a vér foszfátszintjének ellenőrzése alapján állítják be.
A szevelamer alkalmazása során előfordulhatnak emésztőrendszeri mellékhatások, mint például hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés és hasi fájdalom. Ritkábban súlyosabb bélproblémák, például bélelzáródás vagy perforáció léphetnek fel. A gyógyszer csökkentheti a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódását, ezért ezek monitorozása és esetleges pótlása ajánlott.
A szevelamer nem alkalmazható alacsony vérfoszfátszint (hipofoszfatémia), bélelzáródás, vagy a hatóanyaggal szembeni túlérzékenység esetén.
A szevelamer egyes gyógyszerek, például az antibiotikumok felszívódását csökkentheti, ezért fontos a kezelőorvossal egyeztetni az egyidejűleg szedett gyógyszerekről.
A szevelamer alkalmazása során rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges, hogy figyelemmel kísérjék a vér foszfátszintjét, kalciumszintjét és a zsírban oldódó vitaminok szintjét. A kezelés hatékonyságához elengedhetetlen a megfelelő diéta és egyéb gyógyszerek kombinációja.