tap (fonetika) (tsz. tap (fonetika)s) (nyelvtan) tap (angol szó (kiejtése: tep) kopogtat, lábbal ver (ütemet) , többes számban : taps (kiejtése: tepsz , magyarban helyette a tepek kiejtés használható) a fonetikában egy mássalhangzót jelent, mely a nyelvnek az artikuláció helyére való egyszeri koppantó mozgásával keletkezik. Hasonló a flaphez, csak ellentétben azzal , ahol a nyelv az artikulálás után visszatér nyugalmi helyzetébe, azaz az alsó fogak mögé, itt a nyelvhegy közvetlenül a nyugalmi helyzetéből „koppint“ az artikuláció helyére, ezért nem kell visszatérnie.
Vannak bilabiális és uvuláris tapek.
| IPA | Leírás | példa |
|---|---|---|
| ]] | zöngés alveoláris tap | spanyol pero, angol/amerikai angol ladder |