variadic function

Üdvözlöm, Ön a variadic function szó jelentését keresi. A DICTIOUS-ban nem csak a variadic function szó összes szótári jelentését megtalálod, hanem megismerheted az etimológiáját, a jellemzőit és azt is, hogyan kell a variadic function szót egyes és többes számban mondani. Minden, amit a variadic function szóról tudni kell, itt található. A variadic function szó meghatározása segít abban, hogy pontosabban és helyesebben fogalmazz, amikor beszélsz vagy írsz. Avariadic function és más szavak definíciójának ismerete gazdagítja a szókincsedet, és több és jobb nyelvi forráshoz juttat.

Főnév

variadic function (tsz. variadic functions)

  1. (informatika) A variádikus függvények (variadic functions) olyan függvények, amelyek változó számú paramétert tudnak fogadni. Ez azt jelenti, hogy a függvényhíváskor nem kell előre megadni, hány argumentumot kap majd a függvény.



1. Variádikus függvények használata C-ben (stdarg.h)

A C-szintű variádikus függvények a stdarg.h könyvtárral működnek, amelyet C++-ban is használhatunk.

🔹 Példa C-szerű variádikus függvényre:

#include <iostream>
#include <cstdarg> // Variádikus argumentumok kezelése

// Variádikus függvény: összeadja a számokat
int osszeg(int db, ...) {
    va_list args;           // Argumentum lista
    va_start(args, db);     // Argumentumok kezdete
    int sum = 0;

    for (int i = 0; i < db; i++) {
        sum += va_arg(args, int);  // Következő argumentum lekérése
    }

    va_end(args);  // Argumentum lista lezárása
    return sum;
}

int main() {
    std::cout << "Osszeg: " << osszeg(3, 1, 2, 3) << std::endl;  // 6
    std::cout << "Osszeg: " << osszeg(5, 10, 20, 30, 40, 50) << std::endl;  // 150
    return 0;
}

📌 Hogyan működik?
1. Az első paraméter (db) megmondja, hány argumentumot várunk.
2. va_list típusú változót hozunk létre az argumentumok tárolására.
3. va_start(args, db) beállítja az argumentumlistát.
4. A va_arg(args, int) paranccsal sorban lekérjük az argumentumokat.
5. A va_end(args) felszabadítja az argumentumlistát.

Hátrányai:
- Nem típusbiztos (bármilyen típusú adatot átadhatunk, de a fordító nem ellenőrzi).
- Az argumentumok számát manuálisan kell kezelni.



2. Modern C++: Variádikus sablonfüggvények (template)

C++-ban típusbiztos és könnyebben kezelhető variádikus függvényeket hozhatunk létre sablonokkal (template).

📌 Példa variádikus sablonfüggvényre:

#include <iostream>

// Alapfüggvény (rekurzió vége)
void kiir() {
    std::cout << std::endl;
}

// Variádikus sablonfüggvény
template <typename First, typename... Rest>
void kiir(First elso, Rest... tobbi) {
    std::cout << elso << " ";
    kiir(tobbi...);  // Rekurzív hívás a maradék argumentumokra
}

int main() {
    kiir(1, 2.5, "Hello", 'A');  
    // Kimenet: 1 2.5 Hello A
    return 0;
}

🔍 Magyarázat

  1. Az kiir() alapfüggvény egy üres függvény, amely csak egy új sort ír ki.
  1. A variádikus sablonfüggvény (kiir(First elso, Rest... tobbi)) egy első paramétert (elso) és egy maradék paramétercsomagot (Rest... tobbi) vesz fel.
  1. A függvény rekurzívan hívja önmagát, minden alkalommal egy argumentummal kevesebb kerül a következő hívásba.

Előnyei a sablonos megoldásnak:
- Típusbiztos: a fordító ellenőrzi az argumentumokat.
- Egyszerűbb szintaxis: nem kell manuálisan számolni az argumentumokat.
- Átláthatóbb és hatékonyabb, mint a stdarg.h-s megoldás.



3. Variádikus függvény std::initializer_list segítségével

Ha ugyanolyan típusú változó számú paramétert szeretnénk átadni, az std::initializer_list egyszerűbb megoldás.

📌 Példa:

#include <iostream>
#include <initializer_list>

int osszeg(std::initializer_list<int> szamok) {
    int sum = 0;
    for (int szam : szamok) {
        sum += szam;
    }
    return sum;
}

int main() {
    std::cout << osszeg({1, 2, 3, 4, 5}) << std::endl; // 15
}

Miért jó az initializer_list?
- Nem kell sablonokat használni.
- Könnyen olvasható és rövidebb szintaxis.
- De! Csak azonos típusú argumentumokat kezelhet.



4. Variádikus függvények std::tuple és std::apply segítségével

A std::tuple lehetővé teszi, hogy különböző típusú értékeket tároljunk egyetlen objektumban.
A std::apply segít ezeket függvényparaméterként átadni.

📌 Példa std::tuple + std::apply használatára:

#include <iostream>
#include <tuple>
#include <utility>

// Egyszerű függvény három paraméterrel
void mutat(int a, double b, const std::string &c) {
    std::cout << "int: " << a << ", double: " << b << ", string: " << c << std::endl;
}

int main() {
    auto args = std::make_tuple(42, 3.14, "Hello");

    std::apply(mutat, args); // Argumentumokat tuple-ből adja át
    return 0;
}

Előnyök:
- A függvényhívás dinamikusan történhet tuple-ből.
- Nincs szükség ... operátorra vagy sablonrekurzióra.



Összegzés

📌 Variádikus függvények típusai C++-ban:
| Megoldás | Előnyök | Hátrányok | |———-|——–|———-| | C-szintű (stdarg.h) | Egyszerű, működik C-ben is | Nem típusbiztos, bonyolultabb | | Sablon-alapú (template) | Típusbiztos, elegáns | Rekurzív megvalósítás bonyolult lehet | | std::initializer_list | Könnyen olvasható | Csak azonos típusú paraméterekkel működik | | std::tuple és std::apply | Rugalmas, dinamikus | Összetettebb szintaxis |

Legjobb választás?
- Ha vegyes típusokat kell kezelni: Variádikus sablonok (template)
- Ha azonos típusú paraméterekkel dolgozunk: std::initializer_list
- Ha tuple adatokkal dolgozunk: std::apply

C++-ban a modern variádikus függvények típusbiztonságot és nagyobb rugalmasságot kínálnak, mint a régi stdarg.h megoldás!