zero-sum game (tsz. zero-sum games)
Matematikai formalizálás A nulla összegű játék egy két- vagy többjátékos játék, ahol a kifizetési függvények összege minden lehetséges stratégiapárosra nézve zérus. Formálisan legyen az . játékos hasznossága a stratégiavektora esetén, és a játékosok száma. Ekkor a játék nulla összegű, ha
Gyakran csak két játékos esetét vizsgáljuk, ekkor , azaz az egyik fél haszna a másik vesztesége. A legismertebb eredmény a kétjátékos nulla összegű esetben a minimax-tétel, amely kimondja, hogy létezik egy érték (a játék értéke), amely mellett az egyik játékos maximális biztos nyeresége megegyezik a másik minimális biztos veszteségével.
A minimax-elv és a von Neumann–Morgenstern tétele John von Neumann 1928-ban kimondta a minimax-tételt, amely a kétjátékos nulla összegű játékokban garantálja a vegyes stratégiák létezését, és egyensúlyi állapotot ad. A tétel szerint az optimalizáló játékos választ olyan stratégiát, amely minimalizálja a garantált maximális veszteségét (minimizálás), míg az ellenfél a saját túlélésének maximalizálására (maximalizálás) törekszik. A kettő metszéspontja – a minimax–maximin egyenlősége – határozza meg a játék értékét és az optimális stratégiákat.
Klasszikus példák
Gyakorlati alkalmazások a gazdaságban és a politikában – Árversenyek: Ha két vállalat egymás piacát „harcolja” meg, és az egyik piaci részesedése nő, a másiké csökken. Ilyenkor a profitnyereség és profitveszteség összesítve zérus (egy adott piac egészében nézve). – Tárgyalások: Két ország kereskedelmi megállapodásánál a tárgyalások elemi modellje gyakran nulla összegűnek tekinthető, hiszen amit az egyik fél engedélyez, azt a másiknak el kell fogadnia. Valójában azonban a kereskedelmi megállapodások gyakran szinonimák nem nulla összegű játékokra, hiszen mindkét fél profitálhat új exportlehetőségekből.
A korlátok és kritikák Bár a nulla összegű modell egyszerű és könnyen alkalmazható, sok valós helyzet nem írható le ilyen egzakt módon. A kereskedelem, együttműködés és szövetségépítés például nem nulla összegű, hiszen a közös erőfeszítés többnyire mindkét fél számára előnyös. Így a pusztán versengő szemlélet gyakran torzított eredményhez vezethet, ha kizárólag a másik fél kárára játszunk.
Non-Nulla-összegű átmenet és kooperatív játékok A játékelmélet másik nagy ága, a kooperatív játékok, kimondja, hogy vannak olyan helyzetek, ahol a játékosok közösen alakíthatnak ki előnyos megállapodásokat, amelyek mindegyikük hasznára válnak. Ezt mutatja például a Nash-egyensúly kiterjesztése vagy a koalíciós formák, ahol a „haszon” egyéni kvóta szerinti elosztása is megoldható. Itt már nem csak a veszteségminimalizálás, hanem a közös haszon maximalizálása a cél.
Biológiai és evolúciós példák Az evolúciós játékok is alkalmazzák a nulla összegű modellt, például ragadozó–zsákmány kapcsolatok elemzésénél, vagy a territórium-harcban: ha egy egyed megszerzi a territóriumot, a másik elveszíti élőhelyét. Itt azonban gyakran keveredik a nem nulla összegű szimbiózis is, hiszen a fajok közti kölcsönhatások sokkal komplexebbek.
Összefoglaló és kilátások A nulla összegű játékok elmélete kitűnő eszköz a szigorúan versengő helyzetek modellezésére és stratégiai elemzésére. A minimax-tétel biztos hátteret ad az optimális stratégiák meghatározásához, azonban a valós életben gyakran találkozunk nem nulla összegű, kooperatív vagy vegyes jellegű interakciókkal is. A modern játékelmélet ezen túl a kiterjesztett, dinamikus és többszereplős modellek felé halad, megőrizve a nulla összegű analitikus tisztaságát, de integrálva a valódi gazdasági, politikai és biológiai komplexitást.