éh (“hunger”) + bél (“intestine”)
éhbél (plural éhbelek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | éhbél | éhbelek |
accusative | éhbelet | éhbeleket |
dative | éhbélnek | éhbeleknek |
instrumental | éhbéllel | éhbelekkel |
causal-final | éhbélért | éhbelekért |
translative | éhbéllé | éhbelekké |
terminative | éhbélig | éhbelekig |
essive-formal | éhbélként | éhbelekként |
essive-modal | — | — |
inessive | éhbélben | éhbelekben |
superessive | éhbelen | éhbeleken |
adessive | éhbélnél | éhbeleknél |
illative | éhbélbe | éhbelekbe |
sublative | éhbélre | éhbelekre |
allative | éhbélhez | éhbelekhez |
elative | éhbélből | éhbelekből |
delative | éhbélről | éhbelekről |
ablative | éhbéltől | éhbelektől |
non-attributive possessive – singular |
éhbélé | éhbeleké |
non-attributive possessive – plural |
éhbéléi | éhbelekéi |