él (“edge”) + -ük (possessive suffix)
élük
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | élük | — |
accusative | élüket | — |
dative | élüknek | — |
instrumental | élükkel | — |
causal-final | élükért | — |
translative | élükké | — |
terminative | élükig | — |
essive-formal | élükként | — |
essive-modal | élükül | — |
inessive | élükben | — |
superessive | élükön | — |
adessive | élüknél | — |
illative | élükbe | — |
sublative | élükre | — |
allative | élükhöz | — |
elative | élükből | — |
delative | élükről | — |
ablative | élüktől | — |
non-attributive possessive – singular |
élüké | — |
non-attributive possessive – plural |
élükéi | — |