él (“edge”) + -eik (possessive suffix)
éleik
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | — | éleik |
accusative | — | éleiket |
dative | — | éleiknek |
instrumental | — | éleikkel |
causal-final | — | éleikért |
translative | — | éleikké |
terminative | — | éleikig |
essive-formal | — | éleikként |
essive-modal | — | éleikül |
inessive | — | éleikben |
superessive | — | éleiken |
adessive | — | éleiknél |
illative | — | éleikbe |
sublative | — | éleikre |
allative | — | éleikhez |
elative | — | éleikből |
delative | — | éleikről |
ablative | — | éleiktől |
non-attributive possessive – singular |
— | éleiké |
non-attributive possessive – plural |
— | éleikéi |